(…) mondjuk, van egy széplány… meg egy szépfiú… kikencézve, kikozmetikázva és… na, ilyenkor mit kezdenek a szépséggel? Elmennek „tetszeni”! (…)

… Múltkor megyek be a drogériába… pontosabban mentem volna, merthogy előttem állt egy lány, aki nem magyar lehetett, hanem valami még éppen nem fejlődő országból való, vagy Bulémiából, vagy Anorexiából jöhetett, merthogy olyan gebe volt a szentem, hogy nem nyílt ki előtte a fotocellás ajtó. Olyan sovány volt, hogy még zseblámpával is meg lehetett volna röntgenezni.

No, de aztán mégis bejutottam, mert valaki kijött, a leányzót meg beszippantotta a huzat…

Arcszeszt akartam venni. Odaballagok a pofapiás polchoz – nézem az összetételeket; úgy gondoltam majd utána sokkolom magam az árakkal. Szóval tanulmányozom a címkéket… az egyikben annyi volt az alkoholtartalom, hogy a bőrre kerülve lehet, hogy már a szonda is kimutatná, ha az ember csak a kezébe veszi. Aztán választottam egy olcsót, mert az jó volt a szemüvegpucoláshoz is. Arcszesz a kosárba.

Megyek tovább – fogkrémes pult. Legfelül ott virít a hóddal reklámozott fogkrém… őrület – mármint a reklámja, mint minden állatos reklám. Merthogy a hód pl. nem azért eszi a fát, mert olyan fogkrémmel mos fogat, hanem azért szép a foga, mert fát eszik. Marad a komoly gasztronómiájú, klasszikus ízű olcsó. Fogkrém a kosárba.

Fogselyem is kellett. Nem tudom belegondolt-e már valaki a fogselyem használata közben, hogy tulajdonképpen mivel is nyúlkálunk a szánkba? Mert ugye a selyem miből van? Úgy vagy, hernyóból – pontosabban a hernyó seggéből, amiből kuckót sző magának, tehát a selyemszál nem más, mint egy hosszú, a hernyó seggéből származó hosszú-hosszú tégla… vagy koporsó, merthogy a hernyókat kifőzik a gubójukból, mielőtt lecsévélik a selymet. Jól hangzik ugye? Az ember otthon, evés után a tükörben nézegetve magát kotorászik a fogai között valamivel, ami egy hernyó seggéből jött ki, amiből házat építettek és aztán a gazdája bele is döglött… Fogselyem a kosárba.

Elsétáltam a sminkcuccok előtt… Nézem és olvasom: bőrradír. Ennek akkor lenne értelme, ha a megbarnult bőrt ki lehetne vele retusálni, vagy a tetoválást le lehetne radírozni… Nézem és olvasom: műköröm. Műköröm – műöröm, meg szenvedély… a pasi meg szenved éjjel tőle, ha a csaj műkörömmel mar bele a hátába – mert ha letörik, beletörik a körme, akkor az csak a pasinak fáj! Nézem és olvasom: műszempilla. Eszembe jutott, hogy mi van, ha egy műszempilla megy az ember szemébe, ha kontaktlencséje van?

Ennek a sok műzésnek is lehetne már zöld változata, nem? Mi mindent lehetne még kozmetikai, szépészeti kellékként használni, ami olcsó és természetes?

Ott van a kalapács például – micsoda remek, tartós lila árnyalatot lehet csinálni vele a körmön. És csak egy mozdulat! … A szépségért meg amúgy is szenvedni kell, nem?

Aztán az alkohol – ezt nem annak kell feltennie, pontosabban felhajtania, aki szépnek akar látszódni, hanem annak, aki másokat szépnek akar látni… persze, akkor már nem csak kozmetikai szer, hanem afrodiziákum is. Azt szokták mondani, hogy a pasik azért itatják a nőket, hogy azok lefeküdjenek velük, a nők meg azért itatják a pasikat, hogy legyenek rámenősebbek, és legyen bátorságuk lefektetni őket. Az alkoholos állapotban könnyebb legyőzni a gátlásokat… igaz, a gravitációt meg egyre nehezebb, de ez a szexben nem akadály. Ha meg nem sietünk sehová, akkor a hajó meg félárboccal is elmegy.

Aztán, biokozmetikára visszatérve. Szerintem a gyerek is fiatalít – fiatalítja az idős szülőket… igaz, a fiatal szülőket öregíti.

Bevált módszer még a fiatalításra a fiatalabb szerető – igaz, ez nem mindig olcsó, sőt...

Aztán vannak számszaki trükkök – ha pl. nem azt számoljuk, hogy hány évesek vagyunk, hanem azt, hogy pl. az átlagéletkorhoz képest hány évünk van még… Én magam 100 évet számolok magamnak, így nem azt mondom, hogy most 37 éves vagyok, hanem azt, hogy 100 leszek 63 év múlva. Ez speciel 2073-ban lesz, most van 2010, így ez már most kapásból megnyugtat… azért ez elég sok mindenre elég, nemde? Mindenki ismeri azt, amikor valami határidős munkája van, és hogy mennyire idegesítő az, amikor azt hisszük, hogy mennyire kevés időnk van már csak… és akkor hirtelen kiderül, hogy csak van még – hát ez is ilyen.

Persze van, akit az serkent, ha azt hiszi, hogy már csak alig van ideje – a legtöbb munkát nem azért fejezik be a határidőre, mert gondosan megtervezték, vagy mert a munka addig tartott, hanem azért, mert az emberek általában a határidőig kihúznak minden feladatot, ha csak lehet. Igaz, én is mindig azt mondom, hogy a komoly munka a határidővel kezdődik… de a határidő akkor is – ölni tud, ebben szerintem egyetértünk.

„Sport ist Tot.” – „A sport – halál.” – mondja a német. Nos, a sportban is így van. Én például, ha futok, és nem viszek órát, akkor az szórakozás… de amint óra van az embernél… Amúgy az óra is tud fiatalítani (megmutatom a bohóc-színes, gyerekkarórámat)… legalábbis jelzi, hogy a biológiai óránk hogy jár.. az enyém késik…

Na mindegy – az biztos, hogy a nők jobban ki vannak téve a reklámok támadásainak, mint a pasik: látszólag a pasikkal kapcsolatban csak az a fontos, hogy legyen sima a képük, meg legyen jó szaguk, esetleg ne izzadjanak.. ennyi. A nőknek csak ennyi kell? Ezt érdemlik, vagy a reklámok azt sugallják, hogy csak ennyit kellene elvárniuk a pasiktól? És a nők mit érdemelnek? Az egyik kozmetikai cég reklámszlogenje azt mondja, hogy „Mert megérdemli!”… filózok, hogy ez vajon kinek is szólhat! A nőknek? Mert megérdemlik, hogy jól nézzenek ki, fiatalabbnak nézzenek ki? Vagy talán a pasik érdemlik meg, hogy a nőjük jobban nézzen ki – merthogy ha megveszik a nőnek drága pénzért, akkor megérdemlik, hogy ők is kapjanak valamit a pénzükért? Hát inkább! … Mert akkor úgy kellene szólni a reklámnak, hogy „Vegye meg a szépasszonynak, mert megérdemli… hogy legyen kedve ránézni!”

Szóval fifikások ezek a reklámszlogenek! De azok is, amikben még szlogen sincs! A kozmetikából kiindulva – mondjuk, van egy széplány… meg egy szépfiú… kikencézve, kikozmetikázva és… na, ilyenkor mit kezdenek a szépséggel? Elmennek „tetszeni”!

Biztosan ismerős az a reklám, amiben egy bárban egy fiú mogyoróval játszik, aztán elmegy a mókusfarkú lánnyal. Hát, nézem, nézem… és agyalok. Merthogy – farka van a lánynak.. no, persze, ma már azon sem csodálkozunk, ha elől van neki… Aztán – a fiú a mogyorójával játszik… a lány ráharap a mogyoróra (BRRRRR!) … a fiú csak vonogatja a vállát, khm, mondom a VÁLLÁT vonogatja, úgy játszik a mogyorójával… aztán belódítja a mogyoróját a lány szájába… és aztán… azután randiznak, hogy a lány már ráharapott a mogyoróra!...

… És akkor felocsúdok – jesszusom, mi minden nem jut nekem eszembe egy drogériában?????

***

BRAIN STORMING, 2010.11.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.