Egy heves vita jelenetei arról, hogy a férfiak tényleg olyan „rosszak”-e, mint ahogyan egyes nők néha gondolják, vagy a nők rosszul gondolják, hogy a férfiak annyira rosszak lennének…

Kép forrása: http://lifeinlomo.blogspot.hu/2009/02/evil-woman.html

/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentesi, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./

***

A nő, aki a férfilélekről nyilatkozik:
„ (…) Ma, amikor nekem is van már gyermekem, /ez sokat számít!/, már inkább gyanakvó lettem ,mint elfogult. (1) Ugyanis olyan aranyosak mind a fiúk az ELEJÉN!!!! AMIKOR MÉG AKARNAK TETSZENI. (2) A csőbehúzó technikájuk 30 után egy nőnél már, szóval nem jön be! Talán ezért szeretik "az öregecskedő feleségeket le kell cserélni". Mert a tapasztaltabb hölgyeket már átvágni nehezebb!(3) (…)”

A férfi, aki a férfiak védelmében nyilatkozik:

MEGJEGYZÉSEK A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN – No.1.

Aki gyanakvó, az nem elfogult?
Aki gyanakodik=”valakiről rosszat tételez fel, gyanút táplál ellene.” Vagy „Felteszi valakiről, hogy ő volt vminek az elkövetője”
Elfogult=”akit ítéletében, magatartásában részrehajlás vezet.”

Nos, a rossz feltételezése, vagy az, hogy valaki elkövetett valamit ugyanúgy elfogultság.

***

MEGJEGYZÉSEK A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.2.

Ismerős az a régi keletű kifejezés (ami reneszánszát éli) hogy „jó parti”? Nos, melyik nemhez kötötték ezt a kifejezést?

Nos, a férfiak az ipari forradalommal kezdődően itt a modern világban a „biológiai funkcióvesztés” stresszét élik át – tkp a régen nagyra becsült „hím szülői ráfordítás” (HSZR) szociobiológiai fogalma már nem igazán nagy jelentőségű. A singly életforma mindig is jellemző volt a nőkre, tkp a férfiak arra kellettek, hogy eltartsa őket valaki, amíg ők természetes ösztönüktől fogva az utódok nevelésével és a közösség összetartásával foglalkoztak. Nos, erre a legalkalmasabb egy jóval idősebb férfi volt, aki már kiépített egzisztenciával, szexuális tapasztalatokkal rendelkezett, stb. A nők mellettük biztos eltartást, és biztonságot leltek. A férfi nem is igen kívánt mást, mint a gyerekek nevelését, a szexuális kapcsolatot, a háztartás vezetését. És akik ezt elfogadták, abba még belefértek a kalandozások is, mindkét fél részéről. Ne felejtsük el itt, hogy a házasság szereprepertoárját kielégítő viselkedésről van szó, amin felül mindkét félnek maradt úgymond magánélete. Persze, ez csak egyfajta homályos felfogás volt akkoriban.

Ahogy azonban a nők dolgozni kezdtek, és kiépíthették saját egzisztenciájukat, és manapság már szinte azokat a nőket nézik ki, akik „csak” a hagyományos szerepeknek akarnak megfelelni… nos, a férfiakra egyre kisebb szükség lett.
A dolog ma már teljesen megfordult – a kulturális „fejlődésünk” teljesen „elfeminizálódott”, és a férfiakban is a nőies jellemzőket ítélik ideálisnak, amiben persze nincs semmi baj, csakhogy el kell viselnünk a következményeket is. Így a férfiak, akarom mondani a hímek számukra természetellenes viselkedésmódokat kénytelenek követni, pontosabban ellentmondásos szerepeket kell követniük, amit megszokhatnak ugyan, - mint ahogyan a ló is a gyeplőt - de lássuk be, a természet nem erre teremtette. Amit meg lehet szokni, az még nem tekinthető természetesnek. Lehetőség, amit ki lehet használni, de meg kell fizetni az árát.
A nőkre egyébként ugyanez vonatkozik! A karrier és a család ellentétes szerepelvárásai sokkal kifejezőbbek, sokkal egyértelműbbek, és talán éppen emiatt került a férfiak hasonló problémája a háttérbe.

Az etológusok rengeteget foglalkoztak a pávák farokdíszének problémájával, és ha valaki kissé utána olvas a témának (a neten számtalan oldalon megtalálható!), akkor némileg tisztábban látja a kérdést. A lényege az, hogyan növelhető a vonzerő a nőstények felé, amikor egy határon túl már a túlélési esélyeket drasztikusan csökkenthetik. A természetben ezek a változások alkalmi mutációk alapján történnek, az embereknél azonban sajnos a kultúra szerencsétlenül gyökeret verhet teljesen életidegen szokásoknak, elgondolásoknak (lásd vallások burjánzása, stb.).

Vagyis, igen, a hímek tetszeni akarnak. A dolog lényege egy többlépcsős, pontosabban többféle többlépcsős folyamat, és (itt most Marx biztosan elismerően buzgón bólogatna, de talán Darwin is egyetértően mordulna egyet) a társadalmi különbségek is meghatározzák. Mert lássunk egy dominóeffektus jellegű folyamatot: a nők biztonság utáni törekvéséről már volt szó.
Tehát: a nők biztonságra törekszenek. - Hol kapják ezt meg? - Egy erős, tehetős férfinél. - Hogyan válasszák ezt ki? - Úgy hogy, megnézik (sokszor nem tudatosan, mert itt a kulturális beállítódás, a gyermekkori élmények erősen meghatározóak), hogy a környezetükben lévő férfipopulációból ki rendelkezik ilyen tulajdonságokkal. (ugye, hogy a sztárolás pl. hasonló vágyakat kelt a fiataloknál?!) – Valószínűleg az anyagilag leginkább tehetős hímek lesznek azok, akik sugallják ezt a biztonságot. – Nos, ekkor jön a gubanc. A nők versengeni kezdenek a tehetősebb, nagyobb biztonságot adó hímekért. Jogos, hiszen egy ilyen hím már válogathat. Vagyis: a tehetős hímre rászállnak a nők. Kénytelenek taktikázni, hiszen a hím valószínűleg hasonló elvárásokat támaszt majd, mint ami hagyományosan szokásos – szexuális partner, gyereknevelés, háztartás - utóbbi kettő lehet baby-sitterrel, és bejárónővel is megoldható, hisz „fussa”, és futni is fogja, hisz a szexuális potenciálba itt nem ildomos bezavarnia az egyéb teendőknek. Így jönnek az egyéb előnyök – ruhavásárolgatás, smink, fodrász, folyamatos training. Hiszen a formát meg kell tartani. – A férfi valószínűleg dolgozik is, valószínűleg keményen, életmódja rendszertelenebb, mint a 6-ra járó, 2-kor végző melós „kollégájának”. Emiatt a rendszertelenség miatt a szexuális házastársi kötelezettségének is rendszertelenül tud eleget tenni, így a nőnek mindig készen kell állnia – vagy ha nincs kedve, vagy biológiailag nem éppen célszerű együtt lenni, akkor kifinomult technikával úgy kell elhárítania a közeledést, hogy még a hím érezzen bűntudatot, stb., amit persze bőséges ellentételező ajándékokkal tud kompenzálni, stb.

De a dolog nem is itt az érdekes, hanem ott, ahol a hímeknek kell udvarolni! Mert tegyük fel a kérdést – ha a tehetős hímeknek valami ilyesmi lehetőségeik vannak, akkor… mi van a többivel? Mert ismerjük el, a tehetősség, mint piramis, egyre ritkuló egyedszámmal gyarapodik, vagyis a piramis felső harmadába tartozók vannak ilyen helyzetben. DE, AKKOR MI VAN A TÖBBI HÍMMEL?????

Az elején aranyos fiúk, amikor még tetszeni akarnak, éppen azért olyanok, mert vetélkedni kénytelenek azokkal, akik a tehetősségi piramis felső részében nagyvonalúan bánhatnak a nőkkel, és válogathatnak. Statisztikailag azok a férfiak kénytelenek úgymond taktikázni, akik számára nem áll rendelkezésre elegendő számú lehetőség. Akit nem rajonganak körül, az kénytelen taktikázni.

És hogy a nők ezt miért veszik be? Nos, nincs olyan ember a földön, akinek nem esne jól a hízelgés. A nők ilyenkor úgymond udvaroltatnak, szinte hagyják, hogy a férfiak körülrajongják őket. ÉS TESZIK EZT AKKOR IS, AMIKOR SEMMI SZÁNDÉKUK SINCS AZZAL AZ ADOTT HÍMMEL, ÉS MÉG GYAKRAN AKKOR IS, HA NEM TALÁLJÁK VONZÓNAK. – Jogosan merülhet fel a kérdés – nem-e a nők hozták létre ezt a szituációt? De ne tegyük fel, és még kevésbé próbáljunk válaszolni, hiszen, ahogyan az elején is írtam, ez csak egy variáció, és ok.

***

Megjegyzés a férfiak védelmében - No.3.

Nos, a fentiek értelmében érthető, hogy 30 éves kor után, persze hogy nem jön be az, amit csőbehúzó technikaként említesz. DE – azért járjuk körül ezt is! Gyermeked van, és ez sokat számít – valóban, ez sokat számít! Felteszem az említett biztonságszükséglet kielégítésre talált, így a 30 feletti, gyermeket nevelő nők már nem adják a meglévőknél alább. De mi van akkor, ha egy a meglévő biztonságot adó házastársnál egy sokkal tehetősebb hím kezd udvarolni, legyen mégoly fiatal is, esetleg (mert a nők a vonzóságuk mércéjét sokszor azzal mérik, hogy a fiatal férfiak/hímek/ mennyire találják őket vonzónak!). A hízelgés mindenkinek teszik.
Ha ezek a „csőbehúzó technikák nem jönnek be”, írod, gondolom ez saját tapasztalaton alapszik. Kérdés – esetleg csupán szexuális célzatú csőbehúzó próbálkozásoknak voltál kitéve? Felteszem a nem szexuális célzatú, tehetős forrással rendelkező próbálkozások, stb. (teszem azt, színház, mozi, vacsorameghívás, utazás, stb.) nem estek volna messze attól, amit a nők kívánnak. Tény, hogy 30 fölött sok nő szexuális készsége sokat esik, pláne gyerek(ek) mellett, így a szexuális célzatú egyértelmű csőbehúzó kísérletek inkább riasztó, mint csábító, már csak azért is, mert a nők biológiailag úgy vannak összerakva, hogy csak hosszabb „szoktatási” idő után engedik magukhoz közel a férfiakat. És ez így van rendjén – tegyük hozzá, az állatvilágban.
Aki gyanakvónak mondja magát, azzal kapcsolatban feltehető, hogy bizony elég sokat gondol „arra”, talán még akkor is, amikor nem arról van szó (megjegyzem, a férfiúi vonzalom, és kapcsolatteremtő kísérleteknek mindig van szexuális tartalmú eleme, ha csak olyan szinten, hogy az illető számára esztétikai élményt jelent a nővel való kommunikáció, hiszen többről esetleg szó sem lehet, vagy olyan akadálya van, amin át sem próbálnak törni). Vagyis – hát persze, hogy nem jön be, hiszen nem a szex a lényeg, hanem a szexuális vonzalom által megszerezhető előnyök – és értem ezt minden nőre. Van egy rosszmájú aforizma ezzel kapcsolatban (ami azonban, valljuk be, akár általános is lehet): „A férfi szexet kap a házasságért, a nő házasságot a szexért”.
Másik értékmérő a nőknél az egyéni vonzóság mérésére, hogy hányszor mondhat nemet a férfiak kísérleteire.

No de egyenlőre ennyit ….

 ***

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.