Egy heves vita jelenetei arról, hogy a férfiak tényleg olyan „rosszak”-e, mint ahogyan egyes nők néha gondolják, vagy a nők rosszul gondolják, hogy a férfiak annyira rosszak lennének…
/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentesi, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./
***
A NŐ ÍRTA:
„Sokszor gondoltam már, született-e vajon egyáltalán valaha is igazi férfi, mert mindegyikükben van valami jó, ezért összegyúrnám őket, és így lenne egyben sok jó tulajdonság, és akkor mi nők, végre kiteljesedhetnénk. Igazi nővé. Nem kellene EGYSZERRE bejárónő, dada, szakácsnő, titkárnő, ...stb...szerep, csak egyetlen egy:szeretni őket, fáradhatatlanul!”
A FÉRFI ÍRTA:
MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.13.
Ebben a bekezdésben úgy tűnik, hogy ez is jellemző tünete lenne valamiféle szuperember elképzelés illúziójának – a férfi csak a tökéletes férfi, a többi csak valami korcs, nemde?! Aztán a végén meg az hogy, „csak szeretni őket fáradhatatlanul?”. Ez azt jelentené, hogy a házastársi teendők közül csak az lenne a nőnek a dolga, hogy szeresse a férfit? Nos, ez azt jelentené, hogy a nő már torkig van a házasságban vállalt feladataival. Vagy tévedek?
Ha valaki egy tökéletes partnerre vágyik, ez sokszor azért van, mert magához illő partnert keresve nem éri be csak „egyben sok jó tulajdonsággal”. Remek példa ez arra, hogy „AZ EMBERI AGY CSAK SZUPERLATIVUSZOKBAN ÉS ABSZOLUTUMOKBAN KÉPES GONDOLKODNI” (BS) A szerepekről pedig javasolnék egy jó anyagot, Eric Bern-től, aki „Emberi Játszmák” címmel dolgozta ki az emberi kapcsolatok játékelméleti felfogását – tanulságos írás, és sajnálatosan igaza van. Az emberi társadalom nem állhatna fenn, ha nem vállalnánk a ránk rótt szerepeket – nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem élnének ezzel lépten-nyomon vissza, általában azok, akikkel nem vagyunk túl bensőséges kapcsolatban – és ezzel megint csak visszakanyarodtunk ahhoz az alapképlethez, hogy
AZÓTA VANNAK EGYRE NAGYOBB PROBLÉMÁINK, AMIÓTA FELRÚGTUK A ZÁRT KISKÖZÖSSÉGI LÉTFORMÁT.
Oda pedig már nem vezet vissza út! Ma már nem lehet általános recepteket hangoztatni, csak egyéni tapasztalatokon alapuló elképzeléseket, ami az illetőnek megfelelhet, de a többségnek már nem feltétlenül Tény azonban az, hogy pl. (érdek nélküli) közös tevékenység (=hobbi) nélkül nincs hosszú távú kapcsolat. Nos, itt a szomorú oldala a tökéletes kapcsolatoknak – nem a másik a lényeg, nem a másik személye, nem a másik egyénisége, hanem (tessék megkapaszkodni!!!) AZ, AMIT VELE EGYÜTT LEHET CSINÁLNI! Erről pedig Paul Hauck: „Féltékenység” c. könyve értekezik bővebben, és kijózanítóan. Ő így fogalmazott: „(…) nem közvetlenül a másik embert szeretjük, hanem azt, amit tesz értünk és nekünk. A cselekedeteiért szeretjük, nem őt magát.” (70.o.)
Szóval a „férfi fáradhatatlan szeretetéhez” az kell, hogy a férfivel együtt kell csinálni valamit – ha az ember fantáziája csak a szexig jut el, az eléggé szegényes intellektusra utal. A testiség lehet bármilyen közös tevékenység: akár házimunka is, de lehet séta, stb. Ugye, hogy ez megy még az elején a nőknek, lányoknak is? Mennyien kísérgetik meccsre, versenyre, ide-oda a szerelmüket, aztán szépen elkopik a dolog. A férfiak se normálisak, hogy beveszik azt az elején, hogy a nőket igenis érdekli az, ami őket… de sajnos a hormonális hatások erre tendálják mindkét fél agyát, de ebbe a holisztikusan fantasztikus állapotba csak rövidtávon marad az agy – itt mindkét félre jellemző a hullámzás, vagyis az ilyen forró érzelmek gyorsan kihűlnek. ÉS MINÉL ÉRZELMESEBB TÍPUS VALAKI, ANNÁL GYORSABBAN!
A következő rossz hír – csak az okos nők teljesedhetnek ki. Hát csodálkozunk azon, hogy ennyi nő inkább szinglisedik, semmint megpróbáljon más szerepekben sikeres lenni, amikről otthon semmi pozitívat nem látott? Az igazán okos nő nem hagyja a saját ambícióit – legyen az munka, vagy akár család, merthogy igyekszik azt tenni, ami jó neki, ösztöne szerint. Minél érzelmesebb valaki, annál könnyebben térül el „józan” megfontolásaitól. A férfiakat arra neveljük, hogy legyenek törekvők, céltudatosak, stb., aztán ott a munka, ami megint csak sokat alakít az emberen – (én ugyan szerettem és szeretem a munkámat, de miatta teljesen szétzilálódott a baráti köröm. Az utóbbi időben hormonzavaros tiniket kellett megtanulnom kordában tartani – ez is sokat alakított rajtam…. De sajnos én nem tehetem meg azt, hogy fogom magam, gyereket szülök, és pár évre visszavonulok a „közügyektől”.) A férfi lételeme a munka, ezt el kellene már ismernünk, és azt is, hogy csupán pénzért dolgozni nem ad túl nagy megelégedést, hobbi is kell mellé – szokták is mondani a nők: „a férj hobbi nélkül veszedelmes háziúr”. Ez sajnos így van. Sok nő esik abba a hibába, hogy a keresetet tartja a férfi egyetlen értékmérőjének – nos, ezekről a házasságokról is meg lehet állapítani, miért vannak. Pedig sokszor a kapcsolatok elején inkább azt kellene megnézni, hogy mi a jövendőbeli hobbija, nem pedig az, hogy mi a munkája – azzal kapcsolatban az lehet a lényeg, hogy azt szereti-e csinálni.
E bekezdés végén tehát csak annyit – igenis születik olyan férfi, amilyenre te gondolsz, de azokat is az anyjuk neveli fel, akinek az apját is annak az anyja nevelte, és így tovább. Ha ez megint vádaskodásnak tűnne, tedd fel magadnak a kérdést, hogy akkor kinek kellett volna nevelnie őket?
Folyt. köv.
