Egy heves vita jelenetei arról, hogy a férfiak tényleg olyan „rosszak”-e, mint ahogyan egyes nők néha gondolják, vagy a nők rosszul gondolják, hogy a férfiak annyira rosszak lennének…

/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentes i, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./

***

A NŐ ÍRTA:
”Mert a tapasztaltabb hölgyeket már átvágni nehezebb!!!! „

A FÉRFI ÍRTA:
MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.4.

Itt engem az „átvágni” értelmezése érdekelne! Hogyan? Tapasztalatom szerint a „tapasztaltabb” hölgyek inkább a fiatalabb férfiakat szokták átvágni, és főképpen a tisztes családanyákra jellemző, akik bájaikkal még képesek vágyakat ébreszteni, és az otthoni biztonság unalmából könnyebben, könnyedebben, és könnyelműben csavarják el fiatal srácok fejét… ami az előzőek értelmében érthető (micsoda diadal egy középkorú nőnek az, ha a fiatalok hódolnak – persze teljesen jogosan, hiszen éppen a középkor a nők legszebb kora! - a bájaiknak).

„Átvágni nehezebb” – milyen értelemben? Nehezebb ágyba csalni őket? Vagy egy középkorú nőt esetleg az egzisztencia biztosításával lehetne… valahogyan átvágni? Mert ez esetben ez már inkább szélhámosság.
És milyen az a hölgy, aki nem tapasztaltabb? És miben tapasztaltabb, honnan szerezte a tapasztalatot? Ő maga szerezte meg, másoktól hallotta, stb? Ezesetben talán ez is fontos.

***

A NŐ ÍRTA:
”Ezért kell óvni leányainkat oly nagyon a "vadászni vágyóktól", /úgy néz ki fiainkat is/”

A FÉRFI ÍRTA:
MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.5.

Talán a fenti eszmefuttatásom alapján azt lehetne mondani, hogy inkább a fiúkat lehetne félteni a nők lelkétől.
A fiúk, férfiak udvarolnak, szinte kényszeresen. Nem is tehetnek mást, hiszen a divat, és a smink, no meg a hivalkodó magatartás ösztönzi őket. Ha úgy vesszük – a nők keltik fel az alvó oroszlánt, mondhatni ők engedik ki a szellemet a palackból, nyitják ki Pandora szelencéjét… vagy sorolhatnám még a költői képeket, amik leírják, hogyan indul be egy folyamat, amit az elindító aztán esetleg mégsem akarna folytatni, de leállítani már nem lehet, pontosabban az elindítója nem tudja, nem akarja, vagy nem érdekli. Nos, ennek persze nem a nők az okai, hanem a média. Szexuális vonzerő – ez kelendő manapság. Tegyük hozzá, a kapcsolatkiépítéstől a munkahelyek betöltéséig szinte minden téren előfordul (természetesen tisztelet a kivételnek, de amikor az esztétikumot előbbre valónak tartják a szakértelemnél, legyen az akár férfiak, akár nők esetében, az már részleges diszkriminációnak kellene hogy számítson, de persze ezt még nem tekintik ilyen kategóriának), és mindkét nem bőségesen él vele.

A fiaink féltését pedig talán könnyű félreérteni. Talán a homoszexualitásra vonatkozik a kijelentés? Mert ez esetben a „vadászni vágyók”-at az olyan tesztoszteron túltengésben szenvedő férfiakra kell érteni, akik nem válogatnak a nemek között.
Nos, a homoszexualitásnak igen komplex a témája, így ebbe ne menjünk bele, maradjuk annál a jelenségnél, ami a mai fiatalembereket elnőiesíti. Óh, igen, a vádlottak padján ez esetben a nők ülnek, ismét, persze ez megint csak egy szempont, a dolog ennél azért bonyolultabb. De lássunk csak egy egyszerű gondolatmenetet. Kezdjük a végénél.

Vannak az ún. lányos fiúk. Ki ezek? Nem kell messzire menni – elég belenézni a jelenlegi reklámokba, klippekbe, a környezetünkben lévő legnépszerűbb nőfalókra, stb. nem nehéz felfedezni sem a nőies jellegű öltözködést (ami itt a kínosan stílus-ügyelőkre is vonatkozik), a lányos arcvonásokat, a gesztusokat, a beszédmodort, és hovatovább az egyre inkább terjedő smink, és testdíszmániákat is, mint piercing, hajfestés, copfok, göndörítés, fülbevaló, stb. Akinek persze nem inge, ne vegye magára. A médiákban a lányos arcvonású férfiakat, fiúkat kifejezetten kedvelik. No de kik választják ki ezeket az embereket, hogy minél többet lássuk őket? Bizonyára azok, akik szerint ez valami ideálféle. A „tipikus” sminkmestereket, és stylist-okat most hagyjuk, bár a nem bevallottan macho-típusok valószínűleg jókat mulattak pl. a megasztár produkciók sorozatos férfi-koncepcióin.

A nőies vonások előtérbe helyezése itt a lényeg! Mert itt valamiféle kulturális alapú társadalmi kiválasztódásnak lehetünk tanúi: a nők mindig is sok időt töltöttek a tükör előtt, az agyuk eleve többet jár a szépészeten. A tömeges emnacipacionalizálódás „robbanását” követően a nők egyre inkább töltöttek be fontosabb pozíciókat, és ahogy már szóltam róla, a mérce egyre magasabbra került a férfiakat illetően, mert a nagyobb képességekkel és lehetőségekkel rendelkező nők ösztönösen náluk nagyobb lehetőségekkel és képességekkel rendelkező partnert kerestek a férfiak között, amiből persze egyre kevesebb lett, és egyszercsak íme: megjelent az ún. „singly”, aki már olyan magasan van, hogy a mércét már nem tudja hová tenni. Talán lenne jelentkező, de ő már mentálisan nem tudja a mércerudat hova tenni - ha párkapcsolatba is kezd, hamar tovább áll, mert a saját értékénél sokkal értékesebb férfit keres. Senki nem mondja, hogy ez tévedés lenne, sajnos a természet így működik hím-nőstény vonatkozásban itt, a Homo Sapiensek körében.

A nők tehát kitartóan szépészkednek – és sajnálatos, szinte már közhelyszerű pszichológiai tény, hogy „mindenki magából indul ki” (ha bárki úgy érzi, tévednék, igaza van, ez rám is vonatkozik, és ebben a témában nem lehet teljesen semlegesnek lenni). Nos, mivel ez így van, és a nők is egyre értékesebbek (biológiai szempontból mindig is azok voltak, sőt értékesebbek, mint a férfiak, vagyis itt sem szabad a férfiak funkcióvesztéséről megfeledkezni!!!) így magukat, sőt a fizikai külsőjüket kezdték mércévé tenni mások megítélésénél. („Mindennek mércéje az ember!”) Talán valahol ez törvényszerű – kutatások kimutatták, hogy a házasságok többsége olyan emberek között történik, akiket magunkhoz hasonlónak tartunk, már megjelenésre is. („hasonló hasonlónak örül”)
És ezzel akár meg is fogalmazhatnánk a konklúziót: az értéküknek tudatára ébredt nők hatása váltotta ki a férfiak elnőiesedését. Hímtársaim, ez sajnos így van!

Soktucat nyüanszot lehetne még felsorolni, pl. a válások miatt az anyáknál maradó fiúgyermekeket ért hatások, a tanári pálya elnőiesedése, stb., mind részben közrejátszik ebben. Sok macho, aki be nem vallottan macho-típus, sok ilyen elnőiesedett fiatalembert cetliz homokosnak, holott ők csak megfelelnek az elnőiesedő világ egyre általánosabb követelményeinek.

Vagyis: talán a „kalandozni vágyó” férfiaktól ebben a vonatkozásban kell félteni a „fiainkat”…

***

A NŐ ÍRTA:
”Igen, a férfiak többsége valóban a gatyóban hordja az indíttatásait, de sietek hozzátenni, a férfi ilyen!”

A FÉRFI ÍRTA:
MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.6.

Nos, ezzel részben egyet kell értenem, de had jegyezzem meg mégis – a Homo Sapiens már a közhiedelem szerint lehántotta magáról a szaporodás erősen hormonszabályozta periodicitását, ámde: szexológusi körökben jól ismert jelenség, hogy a hölgyek (tapasztalt-nem tapasztalt, lényeg, hogy klimax előtt legyen még!) a menzesz ciklusok különböző szakaszaiban merőben más elvárásokat támasztanak a férfiakkal szemben – vagyis a nők erősen ki vannak téve a hormonhatások miatti vonzóság megítélésében! Vagyis: az egyik szakaszban a macho, törtető, agresszív típusokat találja vonzónak, másik szakaszban a gyengéd, gondoskodó típusokat. Az egyik szakaszban a megtermékenyítésre képes, ereje teljében lévő hímeket kívánja, másik szakaszban az utódokra és rá vigyázni, róluk gondoskodni képes jellemzőkre vágyik.

Azt hiszem, nem kell senkinek bizonygatni, különösen a nők számára nem, hogy ez így van – sőt, a férfiaknak kéne felfogni, hogy ez a „hullámzás” létezik. Mivel sokan csak egyetlen szerepet képesek és hajlandók játszani, emiatt ezt inkább hisztiként ismerik, mármint ugye a férfiak – míg a nők emiatt hajlanak arra, hogy elforduljanak az imádottan macho, vagy gyengéd párjuktól. És van egy rossz hírem!!! Ez a szakaszfüggés csak a klimax után csillapodik, vagyis kb. kéthetente erőteljes hangulati hullámzás lép fel a nőknél. (Ki, mit és hol hord? A nő meg ilyen!) Sajnos (?), mivel életünk elégé standardok, rituálék közé van szorítva, így a jól indult házasságok és kapcsolatok is hamar félrecsúsznak eme ingadozás miatt, hacsak nincs valami egyéb, szexuálhormonhatás-független közös téma, amiben azért maximálisan egyetértenek, és közösen gyakorolják – igen, hölgyeim, a közös hobbi, vagy legalábbis a szabadidős tevékenységek rendszeres megbeszélése, stb. Ha nincs más, csak a szerelem, akkor óhatatlan, hogy vagy a nő kezd mások után kacsintani, vagy a férfi. (Egy aforizma is szól erről: „A modern, működőképes házasság minimum 3 tagból áll: férj, feleség, szerető – bármelyik oldalon”)

A női klimax-szal ez a vonzódási-hullámzás csillapodik, vagy megszűnik, a férfiakat viszont nem „sújtja” annyira (szerencsétlenek!) a klimax, hiszen halálukig termelnek életképes ivarsejteket (Konfucius apja pl. 70 évesen nemzette a nagy kínai filozófust – igaz, valamit tudhatott: az anyja 16 éves volt ekkor), vagyis a hormonháztartásuk, a nők szerencsétlenségére mindig készen „áll”. Őket a stressz szokta elmerevítetleníteni, (sokszor éppen a nők miatt kompenzálandó(?), és legalább ennyire szenvednek ők is ettől, meg attól, hogy a természetben nem túl gyakori az orgazmus (és jelentősége sincs túl nagy), így a férfiaknak meg kell küzdeni a nők orgazmuskészségének kiaknázásával is, különben férfiként csődöt mondanak. Hangsúlyozom – az orgazmus merőben humán jelenség (a női pláne!), az nem jön úgy magától. (Lásd. – a pornófilmeken a nők szinte váltogatják egymást, alig látni egyet több filmben, a férfi sztárok azonban egy kis csoportot alkotnak, lévén az a képesség-típus a ritkább).

Mára ennyi …

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.