Egy heves vita jelenetei arról, hogy a férfiak tényleg olyan „rosszak”-e, mint ahogyan egyes nők néha gondolják, vagy a nők rosszul gondolják, hogy a férfiak annyira rosszak lennének…
Kép forrása: http://nana-eddy.blogspot.hu/2010/03/cheater-cheats.html
/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentes i, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./
***
A NŐ ÍRTA:
„A nő, mivel érzelmesebb, a szívével "lát", s sokszor ez a veszte!”
A FÉRFI ÍRTA:
MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.7.
Ha a nő a „szívével lát”, akkor semmivel sem másabb, mint az a férfi, aki a „gatyájában hordja az indíttatásait” – mivel mindketten egy irracionális világban élnek: a nő azt hiszi, hogy örökké szeretni fogja AZT AZ EGYETLEN férfit, A FÉRFI MEG AZT HISZI, HOGY MINDEN NŐT MEG KELL KAPNIA.
Ehhez egy adalék a szociálpszichológiából: 1. általában, ha a férfi vet véget egy kapcsolatnak, a felek többnyire barátok maradnak; 2. ha a nő szakít a férfivel, akkor épp ellenkezőleg, haraggal válnak el, és a kapcsolat megszakad. Vagyis – mivel a nő a szívével lát, így nála inkább végérvényesek az önkéntes döntései, mint a férfiaknál általában (igaz, a rugalmasság sokszor intelligencia kérdése is). Továbbvezetve – természetes, hogy a nőnek ragaszkodnia kell párkapcsolati döntéseihez, hiszen nála ez életre szóló következményekkel jár, míg a férfi (… és szinte halom: „a férfi csak egyvalamit akar”, meg hogy „egyvalamire jó”) biológiailag „pazarolhat”. Az evolúciós genetikában úgy tartják, hogy az állatvilágban azért harcolnak a hímek a nőstényekért, mert a nőstények petesejtje a nagyobb, míg a hímivarsejtek (persze ivaros szaporodásnál macerás ez ennyire!) nagy száma miatt, a hímek pazarlóbban bánhatnak vele. De ebbe most ne menjünk bele!
Lényeg, hogy a férfi a nővel szemben kevésbé haragtartó, mint a nő a férfival szemben – és napjaink feminizálódó világában erre a nők igencsak rá is játszanak. A férfiak ugyan viccelődnek a női hisztin, de nemigen tudnak a legtöbbször ellentmondani neki – papucsállatosodunk, férfitársaim! Ha tetszik, ha nem! Mondhatnánk, hogy ez így van jól, de –és itt a lényeg!- bármennyire is jó ez a nemek közötti demokratizálódás, túl gyorsan alakulunk át feminizálódó világgá, a több száz, sőt több ezer éves, sőt az egész eddigi patriarchális kulturális alapjaink után. Semmi baj sincs ezzel, csakhogy olyan ez, mint az indiánoknál a tüzes víz: nem tudják, hogyan kell vele bánni, így ha használni merik, általában ez a vesztüket jelenti. (igaz, ez talán nem annyira jó példa:)
A lényeg, ami a fentiekből is következik – a nő haragtartóbb, ha sérelem éri, és az ő kezében van a döntés joga. Miért – talán azért, mert ő a szívével lát. Nos, olyan kérdésekben is, amiben az ésszel kellene látni.
Mert, pusztán biológiai alapon szemlélve a nemi különbségeket: a szexualitás (merthogy ez a vita részben erről, és persze a nemi alapon álló hatalmi struktúrákról szól) a nő részéről elsöprő részben az utód nemzését, és annak nevelését jelenti (az állatvilág túlnyomó többségében is, így ezt vehetjük standardnak is). Világos, hogy neki, ha tetszik, ha nem, ösztönösen is kötődnie kell az utódjához, és a patriarchális elgondolás az volt, hogy ezen az alapon, majd kötődni fog az őt és az utódot eltartó hímhez, a férjéhez is – de ez nem így van! Igaz, hogy a legkülönbözőbb felsőbbrendű (állat-!)fajoknál kialakul a monogámia, de ez is csak ritkán szól holtodiglan-holtomiglan (a madárvilágban, és a páviánoknál, sőt még a csimpánzoknál is mindennapos a hűtlenség, és a háremtartó domináns hím háta mögött rendszeresen párosodnak a nőstények az alacsonyabb státusú hímekkel is).
… Divatos a kiindulópontokat keresni, pl. mikortól készítenek bizonyos borfajtát, mióta beszélhetünk technikai civilizációról, stb. Nézzük, itt lehet-e kiindulópontot találni – mert lehet, méghozzá a városiasodás kezdetét, akármelyik kultúkörben is keresgélünk. Vagyis, amikor a kisközösségek beolvadtak a nagyközösségbe, pontosabban, amikor a kisközösségek megszűntek izoláltan létezni… no ez volt az erkölcsi romlások ideje is, és ez manapság az erkölcsi fuldoklás oka is, és az is marad, mert a szokásos erkölcsi normáink nagyközösségi szinten nem működnek – a biológia valahogy nincs felkészülve arra, hogy pár száz éves változásokat követni tudjon egy olyan szervezet, ami jó 1millió éves fejlődés eredménye (mármint a hominidák társadalmi életközösségi formáinak kialakulását nézve).
Ebben a változás zuhatagban, a nő nem hivatkozhat arra, hogy ő a szívével lát, mert a férfi is legalább lát annyira a szívével, mint amennyire a nőnek kellene látni az eszével is, ha már Homo Sapiens ő is. Az ilyen felosztást én éppen a nők részére látom sértőnek, hiszen ezzel azt jelentjük ki, hogy a nő szempontjai maradtak ugyanazok, mint az őskorban, - ami nem így van - és ebben az esetben faramuci dolog valamiféle intellektuális indoklást adni arra, hogy éppen ezért kellene más bánásmódban részesülniük... ezzel azokat a nőket sértjük meg, akik éppen olyan jól ellátják a férfi feladatokat, mint hím társaik (ha nem jobban).
***
A NŐ ÍRTA:
”Tárgyilagosan, reálisan kevés nő lát, de őket nem szeretik a férfiak, mert " túl okos".”
A FÉRFI ÍRTA:
MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.8.
Másik dolog, hogy a férfiak szeretik az okos nőket – csak azt nem szeretik, ha náluk az „okosság” a férfiak kihasználását jelenti (mert valljuk csak be, hogy az „okos” jelző ebben a kontextusban erre vonatkozik!). Meg aztán – az intelligencia is vonzó a nőkben! Sőt, akkor nem is kell annyira a fizikai vonzalomra építeni, ha intellektuálisan társa lehet a férfinek. A férfiak szeretik azokat a nőket, akikkel „férfias” dolgokról lehet beszélgetni, pláne úgy, hogy a nőt is érdekli a dolog – vagyis nemcsak egy kapcsolat elején, mert akkor a hormonális hatások miatt mindkét fél nagyon befogadó a másik világnézetével, szokásaival, hobbijaival kapcsolatban (ugye a szaporodás mentális kellemes atmoszférája mindenekfelett!) hanem egyébként is. Nincs annál fárasztóbb egy férfi számára, amikor a nő állandóan arra ösztökéli, hogy számoljon be az érzéseiről, stb. Tudomásul kell venni, hogy: „Ha lelki és érzelmi dolgokról van szó, a férfiak teljesen analfabéták”(BS). Hogy hasonlattal szemléltessem – ez legalább olyan a férfi számára, mint a férfi hobbijának élménysztorizgatása a nő számára. A férfiak nem úgy vannak összerakva, hogy az érzelmi életüket ki tudják fejezni, ettől függetlenül azért ők is látnak a szívükkel, éppen csak kifejezni nem tudják! Mármint szavakkal – ha ezt tettekkel sem teszik (lásd. Shakespeare: „Aki nem mutatja, nem szeret”) akkor ott már tényleg gubanc van. Mellesleg több házasság ment tönkre a feleségek állandó érzelmeskedése miatt, mint a férfiak gyakorlatiassága miatt. Mert lehet, hogy a férfi lép félre gyakrabban, de az is biztos, hogy ezt amiatt a nő miatt teszi, amelyik mellette van. (igen, itt is jogos az, amit szoktak a nők flegmán méricskélve hangoztatni: „peeersze, minden félrelépésnek megvan az indoka” – de ez mindkét félre igaz)
Meg aztán – a nőket nem kizárólagosan szexuális tárgyként látják a férfiak, de ahogy említettem, a nagyközösségekben ez teljesen összekuszálódik! (Ne gondoljunk most a pornó műfajára, amit így szoktak hangoztatni, merthogy annak is megvan, meglenne a hasznossága – ha az aktus jelentősége végre elérné az őt megillető reális szintjét, akkor pl. nem kellene tartanunk a túlnépesedéstől, a szex valóban örömszerzés lenne, és végre megtanulhatnák az emberek, hogy ne higgyenek pl. a katolikus egyháznak, és egyéb szónokoknak: a szex az emberek között ma már elsősorban az örömszerzés eszköze, és ha ezt felfognánk, tényleg csak azoknak lenne gyereke, aki akar is, nem pedig azoknak, akiknek „úgy sikerült”, stb., mert ennek megvannak, úgymond a technikai feltételei, ami, hát igen, megint csak intelligencia függő, amit egy „okos nő” biztosan tud, ismer, mert aki csak a szívével lát…
***
A NŐ ÍRTA:
”A legjobb az lenne, ha mi nők meg tudnánk tenni azt, amit a barátnőm ajánlott,(ő csak tudja), a férfit a magunk javára kell alakítani, és hiába mondom neki: már akit lehet!”
A FÉRFI ÍRTA:
MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.9.
Nos, ezzel nem szerez egy nő sem jó pontokat a férfiaknál, mert úgy is mondhatnánk, hogy ez arról szól: „hogyan használjuk ki a férfiakat”. Nos, ezt mondja egy tipikusan a szívével látó okos nő. Rossz hírem van – a legtöbb nő tudja ezt, sőt teszi is ezt, még akkor is, ha ennek tudatában sincs! Éppen elegendő ehhez az, hogy egyszerűen csak – a szívére hallgat. A szex-szel való manipuláció az egyik legegyszerűbb fogás (= a kielégítetlen ember eléggé jól irányítható, amíg be nem dühödik), aztán ott a jó öreg hiszti, ami meg olyan, mint amikor a beteg legyint az orvos latin hablatyára, és automatikusan beveszi a gyógyszert. Mer ugye, a férfi érzelmi téren nemigen jártas, így arrafelé könnyű „megtréfálni”.
Aki azt mondja: „már akit lehet”, nos, az inkább irigynek mondható. Ez pedig némiképp azt is jelenti, hogy az illető feleség nem igazán fejlett „érzelmi intelligenciáját” tekintve – merthogy van ilyen is. (eddig kb. 7-fajta alap intelligencia fajtát tanulmányoztak). És aki hiányol egyfajta képességet, az bizony szeretné azt használni is. Ekkor kénytelen az ember (a nő) más téren kompenzálni, mondjuk úgy, hogy azt hiszi, hogy ha elég sokat gondolkodott már a férfiak dolgain, esetleg másokkal (általában más nőkkel) sokat beszélgetett róluk, akkor nagyon is jól érti őket, érti hogyan működnek… holott pusztán csak arról van szó, hogy csak sokat foglalkozott a témával. Talán férfiakkal kellene beszélgetni, nekik feltenni a kérdéseket – ámbátor ritka madár az a hapsi, akivel ilyen témában szót lehet érteni, és erősen gyanítom, hogy mi sem értenénk szót.
Mellesleg – azok a nők, akik a „maguk javára formálják a férfit”, azok általában ezt nem sokáig teszik, esetleg sok férfivel teszik rövid ideig – de házasságban ez oda szokott vezetni, hogy bizony a feleség (a nő) elkezdi megunni a férjét (a férfit) mert a maga képére alakította, minden momentumát irányítani tudja, és ki szeressen egy rabszolgát…tartósan? És megint a kalandozásnál vagyunk, vagy pedig a más felé kacsingatásnál, amit bizony a nők köszönhetnek maguknak, ha papucsot csinálnak a férjükből. Vagy pedig a házasság olyan fajta megromlásánál, hogy a felnőtt gyerekek kirepülése után, már csak besavanyodott együtt mellett élésről van szó, ahol bizony nem ritka, hogy valamelyik fél bizony már a másik halálát várja… más módon nem tudva véget vetni a kapcsolatnak. Ilyen is előfordul.
De mit is akartam ezzel mondani? – talán azt, hogy a férfiak bizony olyanok lesznek, amilyenné a nők teszik őket. A férfi a társadalom univerzális munkaeszköze, szinte mindenre jó, éppen csak szülni nem tud és szoptatni (és bizony már a spártai történelemből tudjuk, hogy ott bizony kötelezően előírt gyakorlat volt a homoszexualitás,.. azt hiszem jó, hogy azok az idők már elmúltak!). A nők felszabadulásának idejétől számítva tkp. a nők is nagyobb részt vállaltak a férfiak, mint munkaeszközök használatában, és bizony olyanoknak tűnnek időnként, mint a kisgyerekek, akiknek egy kés került a kezükbe – ez az ősidők óta velünk élő univerzális szerszám egyike azoknak, ami megsokszorozta lehetőségeinket, de egy gyerek kezében veszélyes, másokra és önmagára veszélyes eszközzé válhat, és válik is.
Lehet, hogy a pornográfiára azt mondják a nők, és a feministák, hogy azért káros, mert a nőket a szexuális vágyak kielégítésére való puszta eszközként mutatják be (pedig sok nő mennyire örülne neki!), holott a férfiakat pusztán a keresetükért eltűrő feleségek, akik bármikor visszabújhatnak a biológiai funkciójuk (szülés és utódgondozás) mögé, ugyanazt teszik, sokszor olyan társadalmilag felruházott jogokkal, hogyha elválnak, akkor a férjet teljesen kisemmizhetik, megfoszthatják még a gyerekeikkel való fogaklozástól is, időnként.
Folyt.köv.
