/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentesi, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./


A NŐ ÍRTA:

„Annyira jót nevettem azon, hogy még az impotencia okát is a nőkre vezeti vissza Brain,ne haragudjon meg senki, de......szóval ...igaz az a mondás hogy" a téves meggyőződés veszélyesebb......." !”


A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN, No. 18

Óh, a legjobb téma, amivel a nők előjöhetnek a férfiak lekicsinylése kapcsán. MELLesleg talán ez egyenértékű téma a férfiak részéről a mellmérettel kapcsolatban. Mondhatnánk azt is, hogy a férfiak-nők egyik kedvenc felszínes ellentéte a másodlagos nemi jellegek (gyakorlatilag a testből kiálló részek, nyúlványok) mérete. Érdekes, hogy ez hogyan illik bele a „magamért szeress” elképzelésbe.

Hovatovább - ha röpkén végigzongorázod netes forrásokat, akkor azt találod, hogy nagy átlagban az impotencia és a merevedési zavarok 80%-ban pszichés, 20%-ban szervi eredetűek. Nos, tekintheted puszta magyarázkodásnak is (szíved joga, mint bármelyik nőnek), de VAJON A TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGŰ PSZICHÉS OK, VAJON HOGYAN, MIVEL KAPCSOLATOS PSZICHÉS OK LEHET? De nem kell messzire menni, a női mellplasztikákkal is ez lehet a helyzet. A téma bonyolult, külön topicot érdemelne (olyat, ami 18 éven felülieknek való) - mert ugyan „kívülről” mindkettő szervi dolognak, problémának tűnik, mégis a férfi és a női lélekkel kapcsolatos! A téma érdekes, érdemes figyelmet szentelni neki!

***

A NŐ ÍRTA:
"egy szikra kedvességet még ez idáig nem fedeztem fel írásában, sem kiegyensúlyozottságot, de még "férfias" megnyilvánulást sem"

A FÉRFI ÍRTA:
Nos, erre majd akkor térjünk ki, ha egymásról szól a topic. Itt nem téged minősítelek, csupán azt, amit te írtál. A téma indulatosságot gerjeszthet ugyan, de ez nem neked, hanem az általad leírt gondolatoknak (apropó: közhelyeknek, előítéleteknek) szól.

***

A NŐ ÍRTA:

"Megfigyeléseim szerint, mégsem a neveltetési arány a nagyobb a jellem kialakulásánál, hanem a gének! Vannak bizonyítékaim erre. Sokat számít, lehet meghatározó, de mégsem ez nyom a latba, hanem az öröklődött tuladonságok!Százalékosan kellene meghatározni, de előbb Te írd meg milyen arányban áll a két dolog."


A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN, No. 19


Ezek szerint a nőkben meglévő tulajdonságok csak a nőkben lehetnek, a férfiakban pedig csak férfi tulajdonságok?

Akkor a fiad önzősége részben a te öröklött génjeitől függ, ugyanis fele részben azért a tiéd! (Ehhez nem kell genetikusnak lenni, hogy megértsd!) Ha meg a genetikától függ a jellem javarésze szerinted, akkor ezek szerint tök mindegy, hogy a nő, vagy a férfi neveli a gyerekeket, nemde?

Az arányokról a szakemberek véleménye kissé furán hangzik: „a genetikai örökség jelentősége 100%, a neveltetés jelentősége 100%” - vagyis azt mondják, hogy a két dolog nem elválasztható, így szemlélni értelmetlenségekhez vezet.

Ha az én véleményemet kérdezed, azt válaszolhatom, hogy a genetikai örökség meghatároz olyan konkrét szervi struktúrákat, amik a jellemet befolyásolják, amik azonban a környezettel összhangban fejlődnek, alakulnak. Sajnos Freud-ot tudom példának felhozni, aki úgy tartotta, hogy az ösztön ÉN, a felettes ÉN, és maga az ÉN, egymást méregetve működik a személyiségen belől - de sajnos neurofiziológus létére nem talált rá a meghatározó struktúrák fizikai (vagyis biológiai) alapjaira. A másik gond az, hogy egy ember nemének csak alapvető biológiai funkciójában van, és it van csak valójában jelentősége annak, hogy másodlagos nemi jellegei férfiként, vagy nőként azonosíthatók. És igen, itt van a kutya elásva - az ember akkor már nem vagdalózik olyan egyértelműen a „férfi” és „nő” meghatározásokkal, ha kissé elmélyül az agyfiziológiában, a hormonműködés tanulmányozásában, stb. Mert az elsődleges nemi jelleg, a másodlagos nemi jelleg, és a nemi szocializáció fejlődése, alakulása bizony eléggé messzire esik egymástól!

Mert, van olyan nő, aki első ránézésre tökéletesen nőies, ámbátor jellemében igencsak férfias, holott neveltetésében alapvetően lányosnak nevelték, ugyanígy a fiúknál is. Persze nagyban meghatározó az is, hogy pl. egy gyermek hányadikként születik a testvérei közé! („Család, Otthon, Háztartás”, 390-392.o.!; a Földművelésügyi Minisztérium adatta ki, és az 1997/98-as tanévtől ajánlott irodalomként és alternatív tankönyvként használatos.) A dolog eléggé bonyolult, áttekintést, érzéket, ráérzést szerezhet valaki a témában, de ez maximum ahhoz segíti hozzá, hogy a szélsőségeket megértse, de rájön, hogy bizonyos dolgokba túl nagy befolyása nem lehet, csak abban, amire elegendő időt szán. Tkp a gyereknevelés erről szólna. Ha a nevelés látszólag jól halad, az ember büszkén dicsekszik, hogy „Hát igen, a gének, ugye!”; ha azonban a gyerek neveltsége kicsúszik az ember keze közül, akkor persze rögtön valami külső ok az okozója, de se szeri-se száma a lehetséges ok-kereséseknek. Mindenki olyan indokot talál a negatív jellemvonásokra a gyermekében, amilyen neki jól esik - persze, a nekünk, esetleg mások által dicsért vonásokkal mi is büszkélkedünk.

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.