/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentesi, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./

***

A NŐ ÍRTA:

”Ne is törődj azzal hogy kissé fárasztó a stílusod, szeretek olvasni, de........szóval,......ha mást is ily hosszan teszel nos akkor..... De azt olvastam valahol a Te módszered, tulajdonképp egy KOMPENZÁCIÓ. Vagyis túlfejleszted a magyarázkodást, mert, ......hogy is írjam ....a férfias szerep "málenkij málcsik" sérelmei okán.”

A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.16.

A KOMPENZÁCIÓ szerintem egyértelmű – nem a saját méreteimet próbálom ellensúlyozni (ez nem tárgya a témának), hanem azoknak a közhelyeknek, egyéni véleményből összerakott előítélet halmazt, amit ugyan személyes levél formában közöltél, de mégis a nagyérdemű előtt – így talán nem kellene csodálkoznod azon, hogy az éppen kritizált fél is szót kaphat.

Mindazonáltal csodálkozom, hogy többen nem szóltak bele! A téma érdekes, és nincs annál élvezetesebb és érdekesebb, felrázóbb, ha előítéletes emberekkel tárgyal meg az ember valamit. :) Jut eszembe – a „málenkij málcsik”, értsd „kisfiú”-t, honnan vetted?
Persze sok nő van úgy, hogy a férfinek, ha valami hobbija van, akkor azt csak azért műveli, hogy a szexuális energiáit szublimálja (ez a pszichoanalitikából van!): ehhez kell némi intelligencia és kreativitás. Mert ha nincs, és azt követelik a nők, hogy szeressék a nőt úgy, ahogyan ők akarják, nos akkor ott kötünk ki, mint az említett eset is – ha a fiaink nem szednek össze elég intelligenciát, meg hasonlókat, akkor a szexet fogják az indulataik kiélése terepének tekinteni. Micsoda üdítő kreativitás még a boksz is, meg a foci, ha a nemi erőszakhoz vagy a családon belüli erőszakhoz viszonyítjuk, nem igaz, hölgyeim? Pláne úgy, hogy itt a férfiak egymást püfölik!

De!

Női sajátosság, hogy ők „teljesen akarják birtokolni a férfit” – aminek „sajnos” megvan a biológiai alapja. Merthogy, a nők alapvetően az utódgondozással kell, hogy produktív éveiket eltöltsék. Ne tessék félreérteni – természetes körülmények között a hím és a nőstény közös élete ezért jött létre! A nők biológiailag is erre vannak beállítódva – többek között azért is van ez, mert az idejük nagy részében az utódokkal vannak elfoglalva, helyhez kötötten (most a vízi élőlényekkel, mint cetek, stb. ne foglalkozzunk!), így velük kell szoros kötelékben élniük. És ők ezt akarják. A gubanc akkor kezdődik, amikor ezeket az ösztönöket (drive-okat) a társadalmi formák miatt elsősorban a szexuális partnerünkre visszük át: a férfiaknál ez abban a formában természetes, hogy a közösségben élő emlősök (elsősorban a csúcsragadozók /az ember a legcsúcsabb!/) háremtartó hímekből, a háremből és alárendelt hímekből áll (meg a kicsinyekből persze). A hímeknél a sokszoros szaporodás és megtermékenyítés a genetikai változatosságot volt hivatott szolgálni, ami nagyon hasznos a mostoha természeti körülmények közepette, ahol az utódok halandósága általában tetemes!

Ebből a szempontból ezt gyökerestül felforgatja a civilizáció és az egyre nagyobb közösségek kialakulása – ami az evolúció szemszögéből szinte egy szempillantás alatt jött létre. Biológiai alapjain közvetlenül 99%-ban a szavannai kiscsoportos kommunákban alakult, míg 1%-nyi az az idő, amit eddig modernek mondható feltételek között léteztünk. Sajnálatos módon, az evolúciós alapjaink messze meghatározóbbak, mint az „erkölcsnek” nevezett, időnként eléggé röhejes szabályrendszereink. És akkor ott van még a patriarchikus rendszer monogámiája is – ez aztán végképp betett a férfinek!

A közigazgatási és a társadalmi intézmények elsöprő felügyeleti rendszerei szinte utópisztikus méretű ellenőrzést gyakorolnak az emberek fölött. De éppen ezért meg is fizetjük ennek az árát. Az ipari forradalmat követően már a nők is felszabadultak az eredeti biológiai funkciójuk gyakorlása alól – aminek éppen most isszuk a levét, ebben a multidemokratikus káoszban! Ilyen körülmények között sajnos nem csoda, ha bekövetkeznek ilyen rémtettek, mint a magyarcsanádi eset – ahol a legszigorúbban kell eljárni, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, (ami viszont így fog történi!), hogy nem előítéletesként fellépve kell lecsapni a férfiakra, hanem azon kell elgondolkodni, hogy vajon mi vezethetett ide. A bosszú nem old meg semmit, az olyan, mint egy korty ital, vagy jól leinni magunkat – ideiglenes módszer, amivel félretesszük a problémát, de nem oldjuk meg.

Megkockáztatom, hogy valószínűleg az előítéletek kanyargós láncolata vezetett eddig az esetig – mindkét részről – vagyis ezután mind a férfiakra, míg fiatalok, mind a nőkre, míg lányok, oda kell figyelni. … No tessék, már nekem is szöget ütött a fejemben az eset és be be ugrik. Valószínűleg azok miatt az indulatok miatt, amit az általa kiváltott előítéletek és vélemények előhoztak.

Fontos szempont, hogy még az ilyen eseteket is tudni kell külön esetként kezelni, és nem rögtön általánosítva ráhúzni mindenkire, aki hasonló valamiben. Persze, kedves vitapartnerem szerint én ugyanúgy előítéletes vagyok – a véleményem, és elgondolásaim, tapasztalataim azonban nem akadályoznak meg abban, hogy azért az embereket külön személyekként, és nem címkével ellátott tárgyként kezeljem.

Folyt.köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.