/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentesi, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./


A NŐ ÍRTA:

”Teljesen egyetértek azzal is amit az EGYÜTT töltött időről írtál, szerintem is nagyon fontos (lenne).De mond, legyen fenn a tetőn az asszony az áccsal, vagy a műhelyben az asztalossal, az álványon a kőművessel????Oké, de akkor vasalásnál meg a férj! Hidd el ez így nem megy!Kevés az idő, amit együtt lehet tölteni!"


A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.20

Bármit is mondasz - együtt töltött idő nélkül nem megy. Másik dolog, ami kissé szűklátókörű észrevétel, hogy nem(!), a házastársaknak nem a megélhetést biztosító munkáikban kell, hogy együtt legyenek. Sőt, időnként ez még károsan is hat a házasságra. És azokra sem vonatkozik, amit az egyik, vagy a másik fél egyedül is végezhet (házimunka). Az idő egyébként sokszor nem akadály, ha intenzíven van eltöltve. Sok házasságban, kapcsolatban a más téren nem túl összehangolt pároknál a szex szokta betölteni ezt a szerepet (félreértés ne essék, itt nem a reprodukciós céllal történő együttlétekre gondolok /mert csak a sapiens jelzőt nélkülöző homonoidák azok, akik a szexen törvényszerűen az ún. „teljes szexet” „értik”, nem tudván és felfogván, hogy annyi módja van az intim örömszerzésnek a közösülésen kívűl/).

De, ahogy az endokrinológusok már többször is hangoztatták, sajnos a homo sapiens mindkét fele úgy van összerakva, hogy az az utód felnevelésben az utód maximális életképességét biztosítsa. Nos, ez a szavannai vándorlások során úgy a 5.-6.-7. életév környékén már bekövetkezett, így ekkora a párnak már nem volt értelme együtt maradnia – a hormonális hatások alapján már nem tartották egymást vonzónak, így nem is kívántak együtt lenni - a hím nem kívánta a nőt, a nő a férfit. Ezt a „rossz szokásunkat” ezalatt a pár ezer év alatt nem tudtuk levetkőzni, mert a biológiát nem a kulturális szokások alakítják. (Egyesek szerint az akcelerációt kivéve.)

Mi következik ezekből? Nos, az, hogy kell valami közös téma, mert a puszta létfenntartás sajnos már nem elég, a hétköznapi élet közös szervezése nem elégíti ki egyik felet sem tartósan, sem a nőt, sem a férfit, maximum, ha nem túl intellektuális alapon gondolkodnak. (Itt nem az értelmiségiekről beszélek pozitívan, mert ez a házasság terén való elsivárosodás bizony rájuk is éppúgy jellemző, legfeljebb hatékonyabb kompenzáló stratégiákat találnak).
Ezekkel felteszem te is egyetértesz - különben nem nyitottál volna egy ilyen topicot!
Egyébként meg kell nézni, hogy milyen házasságok „tartanak ki” tartósan. (Megjegyzem, egy felmérés során megkérdeztek évtizedek óta hátasságban élőket, hogy „Mi a titka a boldog házasságuknak?” - Mire a többség azt felelte, hogy – „Honnan veszi, hogy a házasságunk boldog?”) Meg kell nézni, hogy milyen házasságok működnek sokáig - ami egyébként jót tesz az utódok felnevelésben, de csak kivételes esetben tesz jót a házaspároknak!
Egyik típus rendszerint az, ahol „békén hagyják egymást” a saját kedvteléseikben, emberi kapcsolataikban. Ismerős(?): „Ha el akarják vinni, akkor vigyék!”
A másik típus az, AMELYIKBEN VAN VALAMI KÖZÖS ÉRDEKLŐDÉSI KÖR, AHOL A SZABADIDŐ ELTÖLTÉSE ÖSSZEKAPCSOLHATÓ, ÉS - NÉZZENEK ODA! - EBBEN AZ ESETBEN ÉPPEN AZ TARTJA ÖSSZE A PÁROKAT, HOGY VAN VALAMI A MÁSIKON KÍVÜL, AMIT A MÁSIKKAL EGYÜTT LEHET CSINÁLNI.
És itt had idézzelek – „Hidd el, ez így megy igazán!”


***

A NŐ ÍRTA:

"A szuperember elképzelése! Igen! Eltaláltad! Tényleg van ilyen igényem, MIUTÁN A "FÉRFI" TELJESEN HIBÁTLAN, SZUPER NŐT AKAR! Nyilván való, ha engem a hibáimmal szeretnek, akkor én is a hibáival szeretem a fickót!"


A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.21.

Akkor viszont én nem értelek! Ez a fajta „szuperember-elképzelés” mindkét félre igaz! Világos, hogy mindkét fél a legjobbat akarja magának „leakasztani”! Ebben csak az a közös, hogy az illető ÖNÉRTÉKELÉSE alapján választana magának partnert, nem pedig a REÁLIS IGÉNYEI alapján (amihez mellesleg reális önkép kellene, és önismeret).

Az ezt követő érved logikusnak tűnik, de ez amolyan belenyugvós, eltűrős állásfoglalás inkább. És az is kérdés, hogy mit tart az egyik ember a másik hibájának - meglehet, hogy az egyik nem szimpatikus tulajdonság „jó pénzt hoz a konyhára”. Nekem is vannak ilyen tapasztalataim, ha ez számít - volt, aki kedvelt, amiatt, ami egy bizonyos szokásom miatt alakult ki bennem, de azt nem szerette, ahogyan ezt a sajátosságomat „karban tartottam”.

Olyan ez, mint amikor egy nő büszke tehetséges a sportoló, kutató, tudós, de akár csupán csak jóhírű szakember férjére, de azzal torkig van, ahogy a munkája miatt alig van otthon, otthon is dolgozik, stb. Nőkre dettó ugyanez vonatkozik - biztosan kellemes egy cicamica barátnőnek, de az már bosszantó lehet, hogy mennyi mindent kell megtennie a cicamicaságáért, pláne, ha a mellette lévő férfi nem ilyen típus. Ez az az eset, amikor nem a másikat, hanem azt a szimbólumot, státuszt szeretjük, amit az illető képvisel.

Másik dolog, hogy vannak „hibák”, amiket valaki szeret - igaz, akkor már nem is hibák. Az is igaz, hogy bizonyos jó tulajdonságok (oppardon!), szimpatikus tulajdonságok annyira lehengerlőek, hogy a többi esetleges hiba, hiányosság elhanyagolható ahhoz képest.
És ezeknek is se szeri-se száma:
- van, akinek a kereset a fontos, és ezért bármilyen embertelenséget elvisel;
- van, aki bizonyos testi jellemzőkért van oda, amikért nem bánja a jellemhibákat;
- van, aki épp azt szereti, hogy a férje annyit dolgozik (esetleg a kedvelt munkájában), hogy nyugodtan nevelheti a gyerekeiket kedvére (itt a közösen eltöltött idő még ronthat is);
- van, aki nézőként szeret részt venni a másik szereplésein;
- van, a ki a művész házastársa műveit szereti, stb.
A „működő házasság”, és a „boldog házasság” ég és föld lehet időnként.
Vannak olyan párok, akik az éppen aktuális szituációban nem bírnak együtt élni, de ritkított találkozásokkal jól megvannak. (a házasságok többsége ilyen!)

SZŰKLÁTÓKÖRŰSÉGRE VALL, HA AZT HISSZÜK, HOGY EGY EMBER BETÖLTHETI MINDAZT A SZOCIÁLIS FUNKCIÓHALMAZT, AMIT A HÁZASTÁRSA, ÉLETTÁRSA A TÖBBI EMBERTŐL VÁRNA.

****

A NŐ ÍRTA:

”Az a gondom, kedves Brain, túl sok rosz, negatív, és szomorú példa van köröttem!! "


A FÉRFI ÍRTA:

Akkor mégis a megfigyeléseidre alapozod az elképzeléseidet?

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.