/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentesi, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./

***

A NŐ ÍRTA:

"Sajna sok konkrét történetem van arról hogyan jött a csőbe a csaj, és hogyan koppasztotta meg a pasi.Nem tudok közömbös lenni ilyenkor,és főleg akkor, ha ezen felül még butának is tartják azt, akit kihasználtak. Az eszébe sem jut a strigónak,a nő nem azért "enged", mert hülye, hanem egész másért! Mert tud szeretni! Szeretné, ha szeretnék!"

A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.22.

Nos, aki szeretné, ha szeretnék, az nem azért „hülye”! Hanem mert (ha kissé visszaolvasnál, de úgysem teszed, így megint leírom: )

NEM A MÁSIK EMBER SZEMÉLYÉT SZERETJÜK, HANEM AZT, AMIT TESZ ÉRTÜNK, AMIT VELE EGYÜTT TEHETÜNK!

Kissé durván fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy ezt úgy lehet érteni, hogy: „Szeretné, ha neki tetsző dolgokat tennének neki”, pontosítva: „Szeretne azért tenni a másiknak tetsző dolgokat, hogy a másik tegyen neki tetsző dolgokat” - csak hogy a két oldalt egálba hozzuk!

Dale Carnegie annakidején úgy gondolta, hogy „ha azt akarod, hogy szeressenek az emberek, mosolyogj rájuk, és tégy nekik szívességet!” Aztán lassan kiderült (még szociálpszichológusok is vizsgálták és nagyon érdekes eredményeket kaptak /lásd. Elliot Aronson: Társas Lény, 7. fejezet: A vonzalom: miért kedvelik egymást az emberek?/) hogy ez nem egészen így van. Nem lehet valakit egyfolytában szeretni, sőt, az emberek még azt sem szeretik, ha állandóan nagyon szeretik őket - a visszatérő konfliktusoknak megvan a maga egészséges szerepe a kapcsolatokban, még a legintimebbekben is.

Amit írtál, az már a szélhámosság kategóriája, és ha hiszed, ha nem, ebben a nők a menők! Miért? Függetlenül attól, hogy mennyi konkrét esetet tudnál felsorolni, a nők éppen a „nőségük” mivoltából fakadóan „jobbak” ebben a férfiaknál. A szélhámosság az érzelmek kihasználásában rejlik, és a férfiak remekül irányíthatók, ha az érzelmeiket irányítják, és egy nőnek (pláne, ha vonzó külsejű!) ha valamihez, hát ehhez van érzéke! A nőkről kevésbé tételeznek fel rosszindulatot, számítást, és azt, hogy ezt módszeresem végig is viszik. A legtöbb nő éppen emiatt a férfiakkal szemben született szélhámos - ezt nyugodtan a fejemre olvashatod, ez valójában nem a ti hibátok, hanem a férfiaké, akik hagyják, vagy nem veszik észre! Igazából nem is „hiba” - mert felteszem, a tapasztalataid után neked is elégedett mosoly ülne ki az arcodra, ha azt hallanád, hogy „egy pasit megkopasztott egy nőszemély”, nemde? Esetleg, visszautalva a barátnőd véleményére, tán még irigykedsz is, hogy – idézlek - miért nem tudod „a magad igényei szerint formálnia férfit”!

A példák felemlegetésekor felrémlett előttem egy olyan jelenség, miszerint ha valaki érvel, akkor mindig a neki, az ő álláspontjának megfelelő példákra emlékszik jobban, és nem az érveit nem teljesen alátámasztókra. Mert akkor áruld el nekem, mi a te állásfoglalásod azokról a nőkről, akik kihasználják férfiakat, vagy éppen azokról a feleségekről, akik a férjeiket használják ki? (Ha esetleg kifogytál volna az érvekből, szólj nyugodtan, nem teszek fel személy szerint neked kérdéseket:)

***

A NŐ ÍRTA:

"És ha megbocsájt, az sem azért van mert hibbant, hanem mert SZERET! EZZEL PEDIG RENDRE VISSZAÉLNEK A FICKÓK!"

A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.23

Ez azt hiszem mindkét oldalon így van - van azonban egy mondás, amit nem ártana az ilyen ismerőseiddel közölni (talán maguktól még nem jöttek rá!): „Az is tisztességes viselkedés, ha egy tisztességtelen megállapodást nem tartunk be!” Másik dolog, hogy aki még megbocsát az után, hogy valaki kihasználta, nos, az talán vessen magára, vagy tovább megyek, annak erre volt szüksége. Lehet, hogy tanulnia kellett volna az esetből, de nem tette meg. Aki hagyja, hogy kihasználják, azt ki fogják használni, és idővel egyre jobban! Megjegyzem - aki hagyja! Mert ha szeret valaki egy olyan embert, aki kihasználta, akkor talán azt szereti, ha kihasználják!
(Ez sem lehetetlen, ha már te is feltételezted rólam, hogy nem a nőket szeretem. Megjegyzem, az általad leírtakból viszont az világlik ki, hogy te túlzottan is szered a nőket! Ehhez egy BS: „Egy nőismerősöm mondta: - Nem bízom a nőkben! De a nők sem!”

***
A NŐ ÍRTA:

"Egyébbként Te nekem nem a legutóbbi írásomra válaszoltál, hanem fújod a magad ködös hülyeségét, és valóban "dobálózhatsz napestig" a férfi nevekkel, DE BUZIT NE TÉGY BELE! / bár lehet épp ez a gyengéd!/"

Lehet, hogy téged nem érdekel, amit korábban írtál, nekem viszont szintén vannak elfoglaltságaim, én sem érek rá állandóan, és szeretnék mindenre reagálni a témában, amiről eszembe jut valami. Vagy te szeretsz úgy társalogni, hogy nem érdekel, hogy mit reagálnak a felvetéseidre? Úgy tárod a nagyérdemű elé a véleményedet, hogy nem érdekel, hogy mit reagálnak rá, esetleg már nem is emlékszel arra, mit korábban írtál, vagy nem is érdekel, csak leírtad a magadét? Így szoktál kommunikálni? Ha nem kapsz azonnal választ, akkor már nem is érdekel, hogy mit reagál valaki egy korábbi megszólásodra?


Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.