/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentesi, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./

***

A NŐ ÍRTA:

"A továbbiakban, ne haragudj, nem fogok válaszolni neked, mert, HAJTHATATLANUL, MAKACSUL RAGASZKODSZ AHOZ, HOGY MINDEN BAJNAK OKOZÓJA A NŐ. EZT SAJNA SÉRÜLÉSNEK TARTOM!"


A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.24

A véleményünk különbözik - ámbátor én nem azt hajtogatom, hogy minden bajnak, csupán csak azt, hogy a társadalomban több olyan negatív hatás is érvényesül, amiből a nők is bőven kiveszik a részüket, és nem csupán passzív szereplői a társadalmi életnek, az emancipálódás forradalmát követően meg pláne nem. A feminizálódás demokratizálódása olyan hatásokat hívott életre, amikért a nők nem vállalják a saját felelősségüket (legfeljebb a „feleségességüket”), és hangoztatják a passzív szerepüket, ha a felelősségek vállalásáról van szó.
A korábbiaknál jóval nagyobb befolyásoló erővel bírnak, amik javarészt rejtetten maradnak, és sajnos a társadalmi változások túl gyorsan következtek be - nem is tudják, hogy mekkora hatással vannak, mégis hatnak, de megszokták, hogy a nagymérvű, de bármilyen változásnak a hagyomány szerint a férfiak az okozói. Tévedés ne essék: nem a hímsoviniszta férfiuralmat vágyom vissza, az sem volt jobb (meg kell csak nézni, hogy a katolicizmus, és katonaság férfitársadalmai mit tettek az emberiséggel), de erre a hirtelen változásra a férfitársadalom végképp nem volt felkészülve. Lehet vagdalkozni a korábbi státusz védelméből - de a felelősség sajnos nyilvánvaló, még a negatívumokban is - és én a magam részéről inkább azt tartom károsnak (és nem pedig sérülésnek, mivel ez a természetes női természet része!) ha valaki ezt az álláspontját a nagyközönség elé tárja, terjeszti, mindenféle kontroll nélkül.

***

A NŐ ÍRTA:

"Elvesztetted,/vagy nem is volt/ a JÓZAN ítélő képességed, a valóság tényeit teljesen figyelmen kívül hagyva szinte nárcizmus szinten írsz magadról!"

A FÉRFI ÍRTA:

Légy szíves világosíts fel, hol vesztettem el a leírtak alapján a józan ítélőképességemet (mondani könnyű, példa nélkül meg pláne!); és a valóság figyelmen kívül hagyott tényei is érdekelnének - lehet, hogy nem vetem minden figyelembe. És a nárcizmusom jelei pedig különösen izgalmas önismereti tanulságul szolgálhatnak - ki tudja, talán még tanulok is belőlük!

***

A NŐ ÍRTA:

"Aki a női nem semmilyen szépségét, jóságát nem érzékeli, beteg!, tele van félelemmel, ítélkezik negatívan, ÉS SZÉGYENT HOZ FÉRFI TÁRSAIRA! "

A FÉRFI ÍRTA:

A kijelentés elejével nem értek egyet, mármint olyan értelemben, hogy ez rám vonatkozna. De azért én kíváncsi lennék a férfiak véleményére a második kijelentéssel kapcsolatban!

***

A NŐ ÍRTA:

"...ugyanis a FÉRFI /ergo nem Te/ szereti a nőket, vonzódik hozzájuk, udvarias, vígasztal, kedves, védelmező, szavai simogatnak, hódít az utolsó percig, családcentrikus, pozitívan , vagy humorosan látja, kezeli a női dolgokat, felvidít, jó hagulatot teremt!!!!!Soroljam még miket tesz?"

A FÉRFI ÍRTA:

Ha a FÉRFI ilyen, akkor mi a probléma? Vagy aki nem tesz ilyeneket, az nem férfi? Nagyon úgy néz ki, hogy eleddig nem találkoztál „A FÉRFIVEL” - a férjednek azért ezt ne hangoztasd!

***

A NŐ ÍRTA:

"A MI FELEDATUNK AZ LENNE/nekünk embereknek/hogy SEGÍTSÜNK A RÁSZORULÓKON! A segítés pediglen nem abból áll, ahogyan Te állsz a témához!"

A FÉRFI ÍRTA:

Hűha, ez nekem magas. Hogyan állok a témához? És honnan gondolod, hogy bárkinek is segíteni akarnék? Nos, nem kétlem, hogy a női lélek által leírt közhelyek megfelelő reakciót kaptak a tekintetben, hogy lehetőleg átgondolják az olvasók, hogy mennyire adhatnak nekik hitelt. Másik kérdés, hogy miféle rászorulók részére jelentenek segítséget azoknak a közhelyes előítéleteknek a nyílásosság elé vezetése, amikkel előálltál a bevezető levélben? Nekem inkább a te reakcióid tűntek vagdalkozásnak. Ami teljesen természetes egy megbántott „női lélek” részéről, aki nem tud megfelelően „bosszút állni” a dühe kiváltó okán, és a régi recepthez fordul: „nem állhatok bosszút a tettesen, bosszút állok hát mindenkin, aki kicsit is hasonlít rá!”

***

A NŐ ÍRTA:

"A végére egy gondolat, érzésem szerint az EQ, IQ, CQ, mennyisége, és ARÁNYA a döntő. Kibe mennyi emócionális hányados, intelligecia, és kreativitás szorult, nos ezek mutatkoznak meg a kihívások során."

A FÉRFI ÍRTA:

A felvetések, vélemények alapján - ezek szerint - a „női lélek” számára nem jelentett túl nagy kihívást ez a vita, merthogy egyik hányados irányából sem mutatott meg túlságosan sokat!

***

A NŐ ÍRTA:

”Az Úr megteremtette Ádámot, s rövidesen belátta, unatkozik, ezért hát elaltatta, majd oldalbordájából megteremtette Évát. Vagyis a férfiből! Ergo,minden ide vezethető vissza.
Más:
Kain,megölte Ábelt. Irígységből,kevesebbnek hitte magát, mert az ő füstje nem fölfelé szállt. Nőnek köze nem volt a dologhoz.
Pedig jó lett volna, ha akkor egy nő felvilágosítja a fiúkat és közbe lép a szörnyű gyilkosság értelmetlensége miatt."

A FÉRFI ÍRTA:

Szóval az cseppet sem zavar, hogy a biblia, meg az egész katolicizmus férfi-gyártmány?! Nos, talán jelent valamit, de meggyőződéses, ún. „gyakorló” ateista vagyok. A véleményem nem hímsovinizmusból ered.
Mellesleg az sem zavarhat túlságosan, hogy a nők többek között éppen a kereszténységnek köszönhetően kerültek olyan helyzetbe, amilyenből a szüfrazsettek munkája nyomán előálló emancipáció után kerülhettek csak ki igazából?! (De mit is várhatnánk attól, aki komolyan veszi a Bibliát, és azzal példálózik?!)

***

A NŐ ÍRTA:

"furának "látja" a férfi a kiegyensúlyozott, önbizalommal rendelkező, magabiztos, romantikus , és talpra esett* nőt. Aki önálló, vidám, csinos*, és meggondolja 2x is, szóba álljon-e egy önállótlan, önértékelési zavarokkal küzködő, örökké bizonyítani akaró Kainnal,"

A FÉRFI ÍRTA:

*te ilyen vagy? Ebből az tűnik ki, hogy a bevezetett nőtípusba tartozónak vallod magad, míg a férfiakat inkább ebbe a Káin-figurába sorolod. (De azt hiszem itt inkább én vagyok a hunyó!)

***

A NŐ ÍRTA:

"Sajnos a bűnesetek a féltékenység irígység, kisebbségi komplexus, identitás-zavarból eredő agresszió,vélt sérelmek, retorziók okán esik meg.
Ha jobban ismernék magukat a bűnelkövetők,a gyilkosok,s nem másokat hibáztatnának,és lenne fogalmuk arról, nincs joguk senki életét elvenni,talán önuralmuk , megengedné, hogy az oruknál tovább látva ,másképp is lehet KEZELNI a nehézségeket."

A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.25.

A „féltékenység, irigység, kisebbségi komplexus, identitás-zavarból eredő agresszió,vélt sérelmek, retorziók” legalább annyira jellemzők a nőkre is, sőt!

Féltékenység:
Freud szerint ez már a „péniszirigységgel” elkezdődik. Számos kutatás foglalkozik azzal, hogy a nők rendszeresen meggyanúsítják a férjeiket ok nélkül is azzal, hogy csalják őket valakivel.

Kisebbségi komplexusok:
a munkából, munkamegosztásból eredően ez sajnos általános jelenség.

Identitás-zavar:
ez is szokványos azoknál a munkáknál, ahol a karrier és a családi szerepek ütköznek, és ez túlnyomóan a nőkre jellemző! Megjegyzem, a női főnökök időnként ezért határozottabbak, erőskezűek, mert nem tudják, hol van a „szükséges szigor” és agresszió megfelelő határa.

Vélt sérelmek:
még ha okkal is érzi sértettnek magát a nő, sokszor a hormonális ciklusváltások idején hajlamos túlzásokba esni, és időnként a belső feszültségeit inkább külső okokkal próbálja magyarázni (=”feszült vagyok, biztosan valaki megbántott!”)

Másik dolog: Felteszem itt a „bűnöző” a „férfi” szinonimája - mert a jellemzés a korábbi „női lélek” szerinti egy-két definícióhoz passzol. Korábban az én módszeremként említetted a KOMPENZÁCIÓT. Nos, engedd meg, hogy én is a fejedre olvassak egy módszert, aminek itt szép példáját láthatjuk eme azonosítás során - ez pedig a PROJEKCIÓ! (=)Alapvető elhárító mechanizmus, és neked elég hatékonyan beválik, a jelek szerint! Nem ártana némi pszichoanalitikai ismeretanyagot összeszedni!

***

A FÉRFI ÍRTA:

IDEIGLENES VITAZÁRÓ

Nos, úgy tűnik a nagy részét leírtam annak, ami eszembe jutott. Nem kizárt, hogy sok minden fog még az eszembe jutni. Egyelőre epilógusnak még annyit, hogy miért is fektettem ebbe a dologba ennyi energiát.
Régóta foglalkozom a témával, sokféle formában. Jó ideje nem volt alkalmam így összeszedetten leülni, és kiengedni magamból ezeket a gondolatokat, ekkora publikum előtt meg pláne nem. Jó alkalom volt az ismereteket és tapasztalatokat megint átvinni a gyakorlatba, még ha egy ilyen vita kapcsán is, és még ha nem is igen volt vita formája a dolognak.
Az ilyen vitáknak mégis van egy hatalmas előnye és haszna, ami röviden összefoglalható:

”HA EGY OSTOBA ÉS EGY BÖLCS EMBER VITÁBA ELEGYEDIK, RENDSZERINT EGYIKÜK SEM KERÜL KI GYŐZTESEN BELŐLE, EGYIKÜK ÉRVEI SEM FOGNAK A MÁSIKRA HATNI - KIVÉVE A VITA SZEM- ÉS FÜLTANÚIT, AKIK AZONBAN RENGETEGET PROFITÁLHATNAK BELŐLE.” (BS)

Vagyis annak, hogy ennek mi a tanulsága, annak az olvasók a megmondhatói, sem én, sem a „női lélek”!


Folyt. köv. … ha nem én, akkor valaki más…

PS: a FÉRFI azért megjegyzi a NŐ védelmében, hogy a FÉRFI persze általában nem így látja a helyzetet. És ez bizony nagy kár!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.