A cikk szövege a következő (azóta már megszűnt Virtus.hu-n megjelent) cikket követő vitából származik:

Miért fáj, ha jogokat kapnak ők is?

Zorwick - 2009.08.07 18:37

"Azonos neműek* együttélése esetén én sem tartom segítendőnek pl. a gyerek örökbefogadását, de két azonos nemű ember miért legyen megakadályozva abban, hogy jogilag is közösséget vállaljon egymással és felelősséget egymás iránt, ha már ők így döntöttek."

*** *** ***

*A dolog a "nem" meghatározásánál dől, vagy kellene, hogy eldőljön igazán.

Számtalan helyen leírták már, hogy a külsődleges nemi jegyek nem egyértelműen határozzák meg az illető mentális típusában azt, hogy az annak megfelelő általános elképzelések szerinti szerepeket is a magáénak vallaná. Röviden – ha ugyan valaki fizikailag nő, mert melle, hüvelye és méhe van, ez még nem jelenti azt, hogy mentálisan is tökéletesen megfelelne annak a szerepelvárásnak, amit a társadalom hagyományosan a nőkének tart. Megfordítva – ha egy embernek heréi, hímvesszője, prosztatája van, gyereket is tud nemzeni, ez még nem jelenti azt, hogy maradéktalanul a magáénak véli a hagyományos férfiszerepet.

Ergo – a viselkedést elsősorban nem a fizikai jegyek, a mell, a hüvely, a hímvessző határozza meg, hanem az agy neme! Az agy szerkezete és a különböző hormonhatásokra való reagáló képessége függetlenül fejlődik, egyfajta fáziseltolódásban a nemet meghatározó biológiai képződményektől, így a nemi-hormon hatások, amik a magzat agyát a fejlődés kritikus periódusában érik, alapvetően meghatározzák, hogy mely nemi hormonokra lesznek fogékonyabbak. Tudvalevő – persze ezt sokan nem tudják – hogy mindkét nemben termelődnek mindkét nemre jellemző hormonok – a nőkben is termelődik tesztoszteron, a férfiakban is ösztrogén, stb..

Az "azonos nemű"-nek nevezett kapcsolat tehát ott problematikus, hogy két azonos nemű aggyal rendelkező személyiség nem feltétlenül fog szexuális jellegű, vagy legalábbis tartósan összhangban működő párkapcsolatot kapcsolatot fenntartani. A férfi homoszexuálisok között is vannak domináns típusok, ők a "férfiak", és alárendelt típusok, ők a kapcsolatban a "nők". A leszbikus kapcsolatokban úgyszintén – ott a szexuális jelleg nem látszik egyértelműnek, mivel nem képesek nemileg alapvetően "behatoló-befogadó" erotizmusra – a leszbikusoknál is van domináns fél, ő játssza a férfi szerepet, míg van egy alárendeltebb fél, a játssza a nőt.

Az "azonos nem" tehát alapvetően félrevezető meghatározás, ha a külsődleges jegyekre koncentrálunk – másképpen: nem a hímvessző teszi a férfit férfivé, hanem a férfias viselkedés, hasonlóképpen nem a mellek, és a hüvely teszi a nőt nővé, hanem a nőkre jellemző viselkedés.

Röviden, bevezetőleg ennyi.

Még annyit – a fentiek miatt tehát semmi akadálya sem kellene h legyen annak, h fizikailag egyneműen érett felnőtté tudjanak nevelni egy gyereket. Gondoljunk csak azokra a házasságokra, ahol a férj/apa sokkal jobban tud bánni a gyerekkel, mint a feleség/anya. (Erre elég jó példa volt az utolsó házasságom: egy évvel a válásom után a fiam (aki most 9 éves) már ott tart, hogy inkább hozzám költözne, mert szerinte én távollétemben és a ritkásabb találkozásainkkor (tehát amikor velem, nálam van)  is többet és jobban foglalkozom vele, mint az anyja, aki vele él és napközben többet van vele.)

***