2014.12.31. 14:20
A Férfiak Klubjáról jut eszembe…
A Férfiak Klubjáról jut eszembe…
Amolyan Columbo-módján már régóta motoszkált a fejemben, hogy mi zavar abban, ahogyan a Férfiak Klubja reklámozza magát, amilyen szellemiségű posztokat közöl... Aztán beugrott egy régesrégi szociológiai tanulmány, ahol a férfiak relatív deprivációjáról írtak: amióta a nők folyamatosan emancipálódnak, emelkedik a társadalmi státuszuk, rangot kaptak minden téren,a férfiak státusza nem nőtt. Vagyis sok férfi a nők társadalmi térnyerésének következtében érzi úgy, mintha a férfi-mivolta már nem érne annyit, mint régebben. A férfiaknak nem lett rosszabb, csak éppen nem lett annyival jobb, mint a nőknek.
Ez különösen a családos, vagy elvált férfiakat viseli meg, mivel ma már egyrészt a „családfő” csak egy ódivatú elnevezés, a „ház ura” meg már egyenesen röhejesen öntömjénező. A „kenyérkereső” fogalma is kezd kimenni a divatból, mivel ma már a nők is ugyanúgy követelik a munkalehetőséget a család mellett is.
A férfiaknak sírhat a szájuk a státuszuk relatív csökkenése miatt, még mindig sokkal több lehetőségük van az érvényesülésre, mint a nőknek. A nagy férfias férfiak sírnak a pedagógusi pálya elnőiesedéséért – Uraim, a feladat adott: amíg a nők nemigen lehettek pedagógusok, addig volt rangja a pedagógus hivatásnak. Amióta nők is taníthatnak, és kiderült, hogy jobbak és alkalmasabbak erre, mint a férfiak általában, a férfiak szépen eltakarodtak a pályáról, és szépen lehúzták a fizetéseket és a státuszt is. Kérdés: miért nincsenek férfi tanítók és ovóbácsik ma (tisztelet a kivételnek!)? Mert ma ez már „nem karrier” egy férfinek.
Mitől félnek azok a férfiak, akik klubbot szerveznek azért, hogy onnan mutassanak példát a többi férfinak? Miért félnek önmagukban férfiak lenni? Miért érzik úgy, hogy bandába kell verődni, és akkor majd ők onnan megmutatják?
Az a sanda gyanúm, hogy ez esetben jó helyen kapirgálunk, ha „nagyszájú kocsmába járó” férfiakat vesszük analógiának, akik inkább elmennek hazulról, csak ne kelljen otthon szembesülni a feleség határozottságával, a gyerekek előtti tekintélytelenséggel, stb.
Uraim – tessék otthon, családi körben osztani a férfi észt, tessék családi körben kiharcolnia férfiúi tekintélyt, és nem galeribe verődve remélni, hogy majd egységben az erő alapon, majd ha egy helyen sok pasi összejön, akkor majd férfinek tekintik őket. Garantálom, hogy egyetlen IGAZI FÉRFI sem lép be egy olyan klubba, ahol azt akarnák neki megtanítani, amit már amúgy is tud.
Röviden: a Férfiak Klubja valamiféle csoportterápia lehetőség olyan hímneműeknek, akik szeretnének férfivé válni, és ezt úgy szeretnék elérni, hogy kinevezik magukat a Férfiak Klubjává, és ettől a tagságtól remélik, hogy majd egyszer talán azok lesznek.
És még egy gondolat – említettem, hogy szerintem igazi férfiak nem fognak csatlakozni a klubhoz. Felmerülhetett az olvasóban, hogy vajon miért nem? A válasz egyszerű – egy csoportnak előbb bizonyítania kell a nevéből sugárzó üzenetet, majd azután a csoport KIVÁLASZTJA azokat, akiket méltónak tart a tagságra… vagyis nem „beregisztrálós” úton lesz valakiből férfi, hanem „meghívásos” úton. Persze így is, úgy is röhejes a dolog – a jelentkezők és a klubtagok majdan úgy vélhetik, hogy a tagságuk alapján jogosultak lesznek arra, hogy mintául szolgáljanak a többi hímnemű számára… Bocsánat, de a tettek azok, amik mintává tesznek valakit, nem pedig a szentbeszédek és pláne nem az „elgondolkodtató gondolatok megosztása” arról, hogy „mennyire is nagyszerű dolog nagyszerű férfinek lenni”.
Az igazi férfi nem attól férfi, hogy férfi, hanem attól, hogy valamit férfiasan tesz… ettől azonban még nem lesz se jobb ember, se értékesebb, se követendő, se más – mindösszesen példa. A „férfi” amúgyis csak egy korlátozott terjedelmű, összefoglaló név azokra, akik hímnek születtek. Semmi értelme ezen az alapon értéket tulajdonítani neki – sem az ember férfi, sem a női mivolta önmagában nem érték… ha ezen az alapon képezünk értékeket, ezzel automatikusan kizárjuk ezekből az értékekből azokat, akik nem annak születtek, ergo a „nagy férfiaskodás” tkp. nem más, mint szexizmus. Ha ugyanis azt mondjuk, hogy „a férfi ilyen, meg olyan”, akkor ezzel azt is mondjuk, hogy „a nő nem ilyen, meg olyan”, és az olyan hím, aki nem „ilyen, meg olyan”, akkor az már nem is férfi. Röviden: a férfiaskodás nem más, mint olcsó, hétköznapi használatú diszkriminációs játék és játszótér az elfojtott indulatok, frusztrációk, stb. kiélésére. Mert mennyivel könnyebb a mai „nem férfias” fiatal srácokon bosszankodni, hogy „hogyan számítsunk ezekre a jövőben?”, mint azon, hogy „basszus, hiszen ezeket a srácokat a mi generációnk nevelte fel!”. Sokkal könnyebb a fekete-fehér, férfi-nő ellentétpárban gondolkodni, mint abban, hogy a külső nemi jellegek ellenére bárkinek lehet bármilyen személyisége, nemi vonzalma, nemi identitástudata, szakmai hajlama, szellemi kvalitása, stb. Remek dolog is az, ha pusztán az alapján el lehet dönteni, hogy ki milyen sorsra érdemes, hogy fütyije, vagy puncija van – remek dolog is szemellenzősen és előítéletekkel degeszre tömve szemlélni az embereket… Mert ma még ez is dívik: ha egy férfi vall kudarcot, akkor rendszerint valamilyen külső tényezőt okol, ha azonban egy nő vall kudarcot, azt rendszerint a férfiak a képességek hiányának tudják be. Ha egy férfi sikert arat, azt a képességeinek és a saját érdemének tartja, ha egy nő ér el valamilyen sikert, akkor a férfiak rendre külső körülményekre és a szerencsére hivatkoznak. És így tovább… A többség azzal próbálja csillapítani a nemek között lévő feszültségeket, hogy „mindkét oldalnak van mit tennie”, és hogy „a férfiak a nők kedvéért akarnak férfiasak lenni, és a nők pedig a férfiak kedvéért akarnak nőiesek lenni”, stb. … A férfiak rendszerint ilyen szövegekkel takargatják a státuszvesztésből adódó frusztrációjukat – az irodalom, a történelem, a vallások, a művészetek, a politika, stb. és az ezeket bemutató minden média azt a tényt ordítja a mai férfiak felé, hogy eleddig a „férfi volt a teremtés koronája”, a férfiak határozták meg a emberiség sorsának alakulását… és akkor igencsak megalázó az az élmény, ami nap mint nap éri őket a nők felé való kötelező udvariasság, az otthoni női szeszélyekhez való kényszerű alkalmazkodás, stb. miatt. Nem csoda, ha hirtelen úgy érzik, hogy „micsoda méltatlan szerep”… ezért minden alkalmon kapva kapnak, ha egy nőt okolhatnak valamilyen kudarcért.
És részben innen származik az a téveszme is, hogy „a nők bizonyos szakmákra egyszerűen nem alkalmasak… csak azért, mert nőből vannak” … na de uraim: amióta társadalomban él az emberiség, a nők azóta elnyomásban éltek. Az emancipációjuk még alig jár gyerekcipőben… nem arról van itt szó, hogy nem tanultak meg élni a férfiakkal való egyenjogú státuszukkal, hanem arról, hogy a férfiak vezette társadalom annyira lenézte a nőket a történelem folyamán, hogy ma a nők szinte betolakodónak számítanak minden olyan területen, ahol eddig javarészt férfiak tevékenykedtek. És érdekes, hogy a férfiak nem „üde színfoltként” tekintenek rájuk, hanem vetélytársként – na persze: kritizálhatjuk a nőket a női praktikákért, ámde csekély fricska ez az erősebb nem orra alá azokért a évezredeken át tartó elnyomásért, amit a hímek részéről el kellett szenvedniük. (Röpke példa erre a „gyermekágyi láz” este, ami a férfiak által uralt egykori orvostudomány mélységes szégyene – az akkori orvostársadalom számára természetes volt, hogy a szülő nők meghaltak a szülés után, és attól rettegve, hogy talán nem végzik jól a dolgukat, inkább minden mást okoltak, csak nem magukat… amibe temérdek anyai örömök elé néző nő halt bele. És mindet miért? Mert nem voltak hajlandók kezet mosni – mert ennyit nem ért nekik egy szülőszobán fekvő nő élete.)
További megszívlelendő tanács lehet a „nemiség szélsőségesen eltévelyedett megítélésével” kapcsolatban, hogy súlyos hiba lenne mindenféle pozitív tulajdonságot csak az egyik nem részére írni (mint történt a „Mitől férfi a férfi?” körkérdés válaszainak közzétételében)… Mert ha minden jó tulajdonság teszi a férfit férfivá, akkor a nőket megintcsak kirekesztjük már eleve abból a kategóriából is, hogy szimplán „jó emberek” legyenek. A felsorolt tulajdonságok (csak pár kiragadott példa: bátor, céltudatos, cselekvőképes, egyenes, erős (fejben és lélekben), felelősségteljes, gondoskodó, határozott, igényes, kitartó, magabiztos, okos, önálló, szenvedélyes, udvarias, vagány, stb.) a „jó emberekre” vonatkoznak, nemtől függetlenül. A kérdést feltevők, majd a listát közzétevők éretlenségét fémjelzi, hogy a közzététellel mintegy azt sugallják, hogy a szimpla klubtagsággal majd minden tag már a magáénak vallhatja valamennyit.
Talán az bántja a Férfiak Klubja alapítóinak a szemét, hogy a mai fiatal srácok nem a kedvükre valóan férfiasak? Hiszen, könyörgöm – ha a maguk bevallása szerint „a nőkért akarnak férfiasak lenni”, akkor vegyék észre, hogy a világ változik, és a nők férfiideálja is változik; és ez egyáltalán nem „romló, vagy javuló tendenciában” megítélhető, hanem egyszerűen csak „változó” – ma ilyen, holnap olyan. Az alapvetően JÓ emberi tulajdonságok sosem fognak kimenni a divatból… és csak hátrébb az agarakkal, középkorúak díszes társasága: a mai tizenéves generációt a miénk nevelte (mint utaltam rá feljebb). Azzal, hogy most a hímek elkezdenek „emberkedni”, hát ezen már semmit sem változtathatnak. Csak azért, mert nincs most semmilyen háború, nem kell egyet külön kezdeményezni a meglévő generációk között. „Apa-fia-körök”? Mit akarnak ezzel mondani, mit akarnak ezzel (kimondatlanul is) az éretlen, megvezethető apák szájába adni? Nem mást, mint ezt: „Fiam, amit és ahogyan te csinálsz, az és úgy nem jó. Gyere el velem mások színe elé, ahol majd jól megmutathatom neked, és mások fiainak, hogy mit és hogyan kell csinálni… MERT AHOGYAN TE VAGY FÉRFI, AZ NEKEM NEM JÓ, ÉS HA NEKEM NEM TETSZIK, AKKOR SENKINEK SEM TETSZIK. HA OTTHON ÚGYSEM FIGYELSZ RÁM, MAJD MÁSOK ELŐTT LEGALÁBB MEGJÁTSZOD, HOGY MÉGIS JÓ APÁD VAGYOK.”
Tán az a baj, hogy nem az egy generációval ezelőtti divatot követik a mai fiúk? Uraim – tetszettek volna beleszólni az öltözködésükbe… ami megintcsak nevetséges, mert az ízlésről vitatkozni, és kifogásolni? Ugyan már! Nemhogy örülnének annak, hogy ma már javarészt leomlottak azok a falak, amik akár 50 évvel ezelőtt is konvencionálisan a fiúk és lányok között voltak. Ellányosodnak a fiaink? Uraim – azért kellene haragudnunk rájuk, mert ők már szót tudnak érteni a másik nemmel; több időt tudnak együtt tölteni; képesek úgy kifejezni az érzéseiket, mint ahogyan nekünk annak idején még ciki volt? Ilyesmit kifogásolni nem éretlenség, hanem egyenesen rosszindulatú ostobaság – mintha a mai tizenéves generáción akarnának bosszút állni a frusztrált középkorúak azok miatt a lehetőségek miatt, amikért tkp. ők maguk is hozzájárultak a munkájukkal.
Annyiféle ellentét miatt vannak feszültségek a társadalomban amúgy is – miért kell fezsültségeket szítani a férfiak és a nők között; a magukat férfiasnak tekintő férfiak, és a nem látványosan férfias férfiak között; a különböző generációk között? Ha már társadalmilag hasznosak akarnak lenni, akkor tegyenek olyat, amit közösséggel együtt lehet igazán megtenni – ha annyi felesleges energiájuk van „férfiaskodni”, akkor a tetteikkel mutassanak példát, ne pedig azzal, hogy összegyűlnek és megbeszélik, hogy „Aszta mindenit, mi aztán tényleg faszagyerekek vagyunk!”.
***
BRAIN STORMING, 2014.12.31.
5 komment
Címkék: nő férfi házasság férfiasság konfliktusok tanácsok nőknek tanácsok férfiaknak férfiak klubja
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Holding 2015.01.01. 13:16:27
Az írás lényege hogy a mocskos szemét pasik mindenkit elnyomnak és erre a legújabb eszközük hogy alapítanak egy férfiklubbot.(hogy akkor a női klubbok is elnyomási céllal alakulnak-e erre nem kapunk választ) Aztán tényleg még a gyermekágyi lázat is a férfiak nyakába varrja(!!!) hogy közvetve ők a felelősek a rengeteg női halálért amiért nem haladtak gyorsabban a tudományos felismerésben(az a rész kimaradt hogy már az ókori férfiak is ismerték az okot csak titkolták hogy növeljék elnyomásukat). De a legjobb részem amikor leírja hogy ha meghatároz egy csoport egy csomó jó tulajdonságot hogy milyen legyen a jó férfi azzal kvázi ellopja ezeket a tulajdonságokat a nőktől.... What???? És miután a pasik úgy általában le lettek hordva minden rossznak a végén az egész meg van koronázva azzal hogy a mocskos pasik mindig csak ellenségeskednek és a másik rossz tulajdonságait hangoztatják és ezért még szemetebbek,
Én ismertem pasit aki mivel nehezen ismerkedett és más pasikra féltékeny volt a sikereikért, minden nőt buta k*rvának kezdett tartani. Persze ő is végül összejött valakivel de nembírtuk meggyőzni hogy mennyi értelmes, okos és szép nő van a világon és randizzon velük. A megkeseredett emberekkel nehéz mit kezdeni. És van belőlük női és férfi oldalon is. Szerencsére ők a szélsőségek.
Brain Storming 2015.01.01. 16:08:31
A fenti vélemény írója szerint a cikk hosszú, neki azonban a cikk tartalma a "hosszú".
