A cikk szövege a következő (azóta már megszűnt Virtus.hu-n megjelent) cikket követő vitából származik:

Miért fáj, ha jogokat kapnak ők is?

Zorwick - 2009.08.07 18:37

"Azonos neműek* együttélése esetén én sem tartom segítendőnek pl. a gyerek örökbefogadását, de két azonos nemű ember miért legyen megakadályozva abban, hogy jogilag is közösséget vállaljon egymással és felelősséget egymás iránt, ha már ők így döntöttek."

*** *** ***

*A dolog a "nem" meghatározásánál dől, vagy kellene, hogy eldőljön igazán.

Számtalan helyen leírták már, hogy a külsődleges nemi jegyek nem egyértelműen határozzák meg az illető mentális típusában azt, hogy az annak megfelelő általános elképzelések szerinti szerepeket is a magáénak vallaná. Röviden – ha ugyan valaki fizikailag nő, mert melle, hüvelye és méhe van, ez még nem jelenti azt, hogy mentálisan is tökéletesen megfelelne annak a szerepelvárásnak, amit a társadalom hagyományosan a nőkének tart. Megfordítva – ha egy embernek heréi, hímvesszője, prosztatája van, gyereket is tud nemzeni, ez még nem jelenti azt, hogy maradéktalanul a magáénak véli a hagyományos férfiszerepet.

Ergo – a viselkedést elsősorban nem a fizikai jegyek, a mell, a hüvely, a hímvessző határozza meg, hanem az agy neme! Az agy szerkezete és a különböző hormonhatásokra való reagáló képessége függetlenül fejlődik, egyfajta fáziseltolódásban a nemet meghatározó biológiai képződményektől, így a nemi-hormon hatások, amik a magzat agyát a fejlődés kritikus periódusában érik, alapvetően meghatározzák, hogy mely nemi hormonokra lesznek fogékonyabbak. Tudvalevő – persze ezt sokan nem tudják – hogy mindkét nemben termelődnek mindkét nemre jellemző hormonok – a nőkben is termelődik tesztoszteron, a férfiakban is ösztrogén, stb..

Az "azonos nemű"-nek nevezett kapcsolat tehát ott problematikus, hogy két azonos nemű aggyal rendelkező személyiség nem feltétlenül fog szexuális jellegű, vagy legalábbis tartósan összhangban működő párkapcsolatot kapcsolatot fenntartani. A férfi homoszexuálisok között is vannak domináns típusok, ők a "férfiak", és alárendelt típusok, ők a kapcsolatban a "nők". A leszbikus kapcsolatokban úgyszintén – ott a szexuális jelleg nem látszik egyértelműnek, mivel nem képesek nemileg alapvetően "behatoló-befogadó" erotizmusra – a leszbikusoknál is van domináns fél, ő játssza a férfi szerepet, míg van egy alárendeltebb fél, a játssza a nőt.

Az "azonos nem" tehát alapvetően félrevezető meghatározás, ha a külsődleges jegyekre koncentrálunk – másképpen: nem a hímvessző teszi a férfit férfivé, hanem a férfias viselkedés, hasonlóképpen nem a mellek, és a hüvely teszi a nőt nővé, hanem a nőkre jellemző viselkedés.

Röviden, bevezetőleg ennyi.

Még annyit – a fentiek miatt tehát semmi akadálya sem kellene h legyen annak, h fizikailag egyneműen érett felnőtté tudjanak nevelni egy gyereket. Gondoljunk csak azokra a házasságokra, ahol a férj/apa sokkal jobban tud bánni a gyerekkel, mint a feleség/anya. (Erre elég jó példa volt az utolsó házasságom: egy évvel a válásom után a fiam (aki most 9 éves) már ott tart, hogy inkább hozzám költözne, mert szerinte én távollétemben és a ritkásabb találkozásainkkor (tehát amikor velem, nálam van)  is többet és jobban foglalkozom vele, mint az anyja, aki vele él és napközben többet van vele.)

***

Olvasom a Snoopy-t … karikaturista szakirodalom. Bájos. Érdekes, szeretem – ahogy pár vonallal kifejezik mindazt az érzést, ami megindít egy embert. A rajzzal újra lehet alkotni a világot: érzelmestül, lelkestül, még testestül is!... Szeretem a vonalakat (hányszor leírtam már ezt!), és az embereken is szeretem a vonalakat: a ráncokat, a tincseket, a szemüvegkeret vonalát (a napszemüveg nekem akkor tetszik igazán, amikor a viselője arcán a mimikai ráncok jól látszódnak, különösen a mosolyráncok!) … Első alkalommal erről akkor olvastam, amikor egy festészeti könyvben írták: „lehetőleg idősebb, sovány arcbőrű emberen kell gyakorolni a portrérajzolást, festést”. Később értettem meg, hogy miért, meg egyébként is – szeretem a vonalakat. Lehet, hogy a grafománia burkolt rajzmánia, ábrázolás-mánia, alkotásmánia, teremtésmánia, nemzésmánia?… Mint a mindennapi intimitásszükséglet kielégítése: persze a rajz, az alkotáskodás gyenge pótléka az ölelésnek, simogatásnak, cirógatásnak, odabújásnak és dörgölődzésnek… de amikor az ember felnő, akkor már nem vállalhatja fel nyíltan ezt a bújósdit, persze annál inkább gyakorolni kellene otthon. … A házi macskáról azt mondják, hogy soha nem nőnek fel, örökké kölyökmacska-beállítódottságúak maradnak; számukra az ember a domináns macska; vagyis a házi cicák tkp mind kölyökmacska koruktól kezdve szenilisek, infantilisak … De akkora kutyák is, hiszen azok még inkább ragaszkodnak a gazdájukhoz, szinte emberinél emberibb módon: ahogy mondják is – „Amikor elmégy otthonról, akkor te tudod, hogy visszajössz, de a kutyád nem, és azt hiszi, hogy örökre elmégy”. … És akkor az emberrel mi a helyzet? Azt hiszem, mi vagyunk a leginkább „háziasítottak” – imádjuk, ha cirógatnak, ha ölelnek, ha megszeretgetnek minket, nap-mint-nap. Olyanok vagyunk, mint a házi macskák: imádunk kiterülni mások ölében, érezni a másik testének melegét, hozzábújni, szinte belebújni a másikba, felvenni a másik testének vonalát. A „felnőttséggel” sok egyéb inger is átveszi ennek a kellemességnek a funkcióját, de mindig is ez fogja jelenteni a legnagyobb közvetlen, legigazibb és leginkább élvezetes élvezetet. Az emberi elme nyiladozása abban az életkorban kezdődik, amikor még szorosan kapaszkodunk szüleinkbe, vagy kapaszkodnánk, ha hagynák. Ha mindez nem alakul ki, attól ez a ragaszkodás- és kapaszkodás vágy még megmarad, legfeljebb „kissé” átalakul, sokfélévé válik. Mindenki azt keresi, ami a többi emberrel összeköti; azt akarjuk, hogy jelentése legyen a tetteinknek: ha teszünk valamit, azzal kommunikálni akarunk a többi emberrel, ami egyértelmű: magunkat nem tudjuk átölelni – ha így lenne, már nem lenne ember. Persze, az ölelés is micsoda(?): kézmozdulattal kezdődik, a kéznek kell megtennie a legfontosabb momentumot, a gesztust a másik felé, megérinteni a másikat és alkalomadtán odahúzni … és kell ez a „színjáték”, mert az ember szereti, ha valaki odahúzza magához, mert szeretjük, ha kellünk, ha akarnak minket, mert ez biztonságot ad, még ha néha pusztán az ölelés idejére is. Ekkor az ember szinte másik dimenzióba kerül – egy olyan dimenzióba, mint a házi cica is, aki elterül a gazdi meleg ölében, önfeledten dorombol, kinyújtózik, és szemmel láthatóan kevés olyan élvezet van az emberiek között, ami hasonlítható lenne egy cicus elterülésére a gazdi ölében, amikor szinte kocsonyává válik a teste, és szinte egyé válik a gazdiéval: mi más lenne ez, mint ha nem valamiféle naturális egyesülésélmény. … Lám, lám – mennyire össze tud kapcsolódni a rajzolás-mánia a kézgesztusokon keresztül elkezdődő intimitással…

Szeretek rajzolni, és ennek köze van ahhoz is, hogy szeretek ölelni is …

Ancsel Éva ezt írta Bekezdései egyikében: „Élt egyszer egy férfi és egy nő, akik szerették egymást. Nagy volt közöttük a korkülönbség, ezért egy napon játékos ötletük támadt. Azt határozták, hogy ebből a korkülönbségből minden együtt eltöltött évet le fognak vonni ezután. Így történt, hogy halála előtt a férfi fiatalabb volt, mint a nő. Meg maradt fiatal halottnak.”

A következők jutottak erről eszembe:

Férfi és nő közötti korkülönbség a párkapcsolatokban – sokaknak úgy kézenfekvő, hogy a férfi legyen idősebb, sokaknak úgy, hogy legyenek egyidősek.

Az első – részben – egy hímsoviniszta meg­fontolás, melyben a dominánsabbnak tartott férfi az életkori, és így az egzisztenciális plusz domi­nanciájával is a nő fölött áll…

Bruce Willis a 29 éves Emma Heming-gel.

…a másik egyfajta idealizált állapot, ami az együtt megöregedést célozza, bár az egymásra figyelést nehezebbé teszi.

Azonban…

… Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a másik felé való maximális figyelem lehetőségéhez az is feltétel, hogy a feleknek ne kelljen egyszerre figyelnie mindenre – az egykorú pároknak rendszerint egyszerre kell az otthonteremtésre, gyereknevelésre, karrierépítésre, és persze egymás hangulatára is koncentrálnia. Kiegyensúlyozott kapcsolatra ott van lehetőség, ahol az egyik maximálisan tud a másikra figyelni – egykorú pároknál ez ritka, mert fiatalon egyszerre akarnak mindent, és minden figyelmet maguknak követelnek. Figyelmet adni csak az tud, aki már nem követel, és már van ideje adni, mert már túl van azon az életszakaszon... így megfontolandó, hogy a korkülönbségnek igenis jótékony hatása lehet a kapcsolatokra.

Az elképzelés nem kell, hogy tetsszen – de fogadjuk el, mert jelen van és működik!

**********************

Forrás:

Brain Storming: BS-különvélemények Ancsel Éva "Bekezdései"-ről

A szerelem sokkal több, mint azt mondani, hogy „SZERETLEK!”. Aki szerelmes, annak mindenről a szerelme, a vonzódása, a másik felé való törekvése jut az eszébe… Én is így vagyok ezzel – mivel nekem mindenről mindenféle dolog jut az eszembe… Így a szerelemről, a szerelmemről is több jut az eszembe annál, hogy szeretem… Mindenről, szó szerint mindenről Ő jut az eszembe!

Valahogy így…..

Úgy hiányzol, mint meleg pezsgőnek a hűtés!

Úgy hiányzol, mint kábán álmos tévézőnek a távirányító!

Úgy hiányzol, mint féllábúnak a mankó!

Úgy hiányzol, mint erős bagósnak a szívás!

Úgy hiányzol, mint állatkerti jegesmedvének a hó!

Úgy kellesz nekem, mint lelkes írónak a papír és a toll!

Úgy kellesz nekem, mint rágózáshoz a fogsor!

Összetartozunk, mint a pezsgő és a buborék!

Úgy kellesz nekem, mint tolókocsisnak a lift!

Kellesz nekem, mint lelkes színházrajongó tenyerének a taps!

Kellesz nekem, mint haknisnak a tömegízlés!

Kellesz nekem, mint boncmesternek a formaldehid!

Kellesz nekem, mint a fogorvos munkájához a hüvelykujja!

Kellesz nekem, mint bírónak a természetes emberi természet.

Kellesz nekem, mint börtönhöz a rács!

Szükségem van rád, mint papnak a perselypénzre!

Hozzám tartozol, mint tabulához a rasa!

Szükségem van rád, mint az árnyéknak a napsütésre!

Összetartozunk, mint Lucas és Spielberg!

Kellesz nekem, mint hegedűhöz a vonó!

Úgy kellesz nekem, mint Present Continuous-ba a létige!

Szükségem van rád, mint megharapott embernek a kutya oltási könyvére!

Összetartozunk, mint pezsgőivás és a koccintás!

Kellesz nekem, mint sövénynek a rendszeres nyírás!

Összetartozunk, mint világítótorony és a tenger.

Szükségem van rád, mint kínzó emléknek a feledés.

Kellesz nekem, mint festménykereskedő profitjához a festő halála.

Összetartozunk, mint az m és a c².

Összetartozunk, mint a modern könnyűbúvárkodás és Cousteau.

Kellesz nekem, mint pszichoanalitikusnak az elfojtás.

Kellesz nekem, mint a költészethez a szív fájdalma!

Szükségem van rád, mint a bulvársajtónak a pletykára és a botrányra!

Összetartozunk, min t helyes angol kiejtés és a pöszeség!

… és HIÁNYZOL, és SZÜKSÉGEM VAN RÁD még mennyi és mennyi egyéb módon….

***

Brain Storming, 2008-09-21

BRAIN STORMING, 2009

… FREUD nem tudott választ adni arra a kérdésére, hogy "Mit akar a nő?”... Pedig egyszerű: mindig mást! …

 Rajzoló: BRAIN STORMING

Nemrég olvastam…:

„Fiúk!!! Ha akartok valamit egy lánytól, tegyétek egyértelművé! Ne a lánynak kelljen lépni, ti kezdeményezzetek! És azt is tegyétek egyértelművé, ha nem akartok tőle semmit!”

… és kicsit kifakadtam:

FIÚK! A lányok azért terjesztik ezt, mert imádnak visszautasítani... Meg persze a legtöbbjük baromira lusta... A legtöbb nő/lány elvárja, hogy a pasik/fiúk kezdeményezzenek, de csodálkoznak, hogy a fiúk óvakodnak ettől, mivel a nők/lányok túlnyomó többsége mindössze visszaigazolást szeretne a vonzóságáról, és végül egy pofára ejtéssel jutalmazza az igyekezetet... Ez tény – a legtöbb nő visszaél ezzel a "beidegződésünkkel"... Sok nő/lány ilyenkor megkérdezné, hogy „És ez baj?” … és ha esetleg nem lenne ez szokása, azért mind vágyik arra, hogy ezt egyszer, kétszer, sokszor megtehesse. Ám a legtöbben megteszik, mégpedig úgy, hogy észre sem veszik. Szerintük „ez mindössze csak filozofálgatás, sok értelme nincsen”…Nos, illene hozzátenni a fenti gondolathoz – a lányok részére –, hogy "Lányok - tessék értékelni, ha egy fiú veszi a bátorságot a kezdeményezésre...!", vagy hogy "Mi, lányok értékeljük a bátorságot...!!!" DE a „női logikát” nehéz megfejteni… mivelhogy a nők sokszor "logikának" tekintik azt, ami nem az... Pontosabban számukra mindig is logikus az, ami éppen nekik kedvez... Bár ezzel mindenki így van. FREUD nem tudott választ adni arra a kérdésére, hogy "Mit akar a nő?”... Pedig egyszerű: mindig mást!

Az okos nők erre azt felelik, hogy „mindig van valami logika abban, amit csinálunk... csak mindig az a logikus, ami nekünk jó... hogy lehetne az logikus, ami nem jó ?” – Hát úgy, hogy később sokkal jobb lesz!!!! Persze, ez nekik már túl bonyolult.. Hiszen mindenki tudja, hogy „Úgyis a nőknek van igaza.” Pontosabban: mindig (az) anyucinak (tekintett nőnek) van igaza!

Mellesleg azt mindkét nem elfelejti, hogy mindig annak adnak igazat, akitől akarnak valamit... Ez egyértelmű... Különben soha senki nem érné el a célját sehol. Pedig annyira könnyű lenne, kimondani, hogy "nekem teljesen más a véleményem, de folytasd csak, érdekes, amit mondasz..." Nem? Merthogy a "nem értek egyet" nem egyenlő azzal, hogy "hülyeségeket beszélsz"...

***

BRAIN STORMING, 2011-09-20

A jó szex megalapozhat egy jól együttműködő együtt élő kapcsolatot – egy jól együttműködő együtt élő kapcsolat azonban nem alapozza meg a jó szexet.

A jó szex azonban még nem jelenti azt, hogy az életben, együtt élve és dolgozva is működne egy kapcsolat.

Azonban – az egymásnak kölcsönösen szimpatikus, szexuálisan kívánatosnak tartó emberek miért ne adnának esélyt arra, hogy élvezzék egymás testét?

Ha könnyebben lehetne szexuális kapcsolato(ka)t létesíteni, egymás kielégítésén kívüli egyéb kötelezettség nélkül, tehát a partnerek kölcsönös megelégedésére, akkor drasztikusan csökkennének a mentális zavarok! Ezért meg kell értenünk, hogy a szex nem erkölcsi kérdés, hanem éppen ellenkezőleg – a szexuális vágyak kielégítetlensége vezet viselkedés- és mentális zavarokhoz, továbbá etikai problémákhoz a viselkedésben.

Az alkalmi szexuális kapcsolatok létesítésének éppen olyan természetesnek kellene lennie, mint korábban a társastáncban az alkalmi táncpartnerek felkérésének, ahol persze rendszeresen volt hölgyválasz is!

Aki ezen a téren tömegtársadalmi méretű változást tud kezdeményezni és végigvinni, az lesz az igazi megváltója az emberiség alapvető problémáinak!

BRAIN STORMING, 2009.

***

1. Tétel:

A nő, aki szépíti magát, kedvező célpont lehet. Hisz’ „rá van írva”, hogy mit kell célba venni bókoláskor. A magányos nők azért szépítik magukat, hogy észrevegyék őket.

***

2. Tétel:

A szépítés nélkül is szép nők esetleg nem szépítik magukat, mert valaki már felismerte, és dicsérte őket érte. Ez lehet meglévő kapcsolatban, vagy azon kívül is.

***

3. Tétel:

A kis testi hibát, vagy egyedi, de a te ízlésednek nem megfelelő stílust, ami biológiailag semmilyen, vagy csak csekély szerepet játszik, fogalmazd át „sajátossággá”. Jó módszer erre az, hogy elképzeled magad a nővel egy sötét helységben, intim helyzetben. Zavarna a különös alakú orra? Vagy a tüsi, esetleg ritkuló haja? Esetleg a szőrős hónalja? Stb. Ezáltal az apróságok még apróbbakká válnak, a kedvező tulajdonságok pedig még kedvezőbbekké.

***

4. Tétel:

„Kommunikációképes” nőt válasz ki. Bizonyos nőkön látszik ez, másokon sajnos nem. A „kommunikációképes” azt jelenti, hogy a beszélgetés kezdeményezése nem tűnik tolakodásnak a számára.

***

5. Tétel:

Kommunikációképes helyzetben „lépj akcióba”. Kulturális program, séta, sport, hobby, stb..

***

6. Tétel:

Kommunikációképes helyen „lépj akcióba”. Park, sportpálya, vízpart, üdülő, stb..

***

7. Tétel:

A nővel kapcsolatot akarj kialakítani, ne pedig egyszeri alkalom kihasználására törekedj. Egy jó szexuális kapcsolat, még ha egyszeri is, mindkét fél „épülését” szolgálja. Magában kell rejtenie a dolognak a megismételhetőséget. Vagyis – barátságot kell kialakítani. A másik személyével foglalkozunk, amíg a szexre sor nem kerül.

Igen durva és tapintatlan dolog, ha a másikat csak szexuális objektumnak tekintjük. Így nem épül egyik fél sem. A szexben koncentráljunk a szexre, a testre, akkor használjuk ki azt maximálisan – ami leginkább a coitus reservatus-szal lehetséges – azon kívül viszont az embert lássuk a másikban! A másik egyéni törekvését építsük.

***

8. Tétel:

Kezd azzal, hogy megfigyeled a párokat, és megpróbálod őket elképzelni intim helyzetben.

***

9. Tétel:

Ha már elérted a köszönő viszonyt, akkor nyeregben vagy!

***

10. Tétel:

Ne alkalmazd ugyanazt a stratégiát, ha egyszeri alkalom a találkozás valószínűsége, és akkor, ha a „célpontot” már látásból ismered, messziről is felismered. A két típus eltérő taktikát, tempót, módszereket igényel.

***

11. Tétel:

A vonzásról annyit, hogy akkor érdemes kezdeményezni, ha viszontvonzásra is esély van, hisz’ azért tesszük, mert viszontvonzást várunk. Nem elég tehát megadni a vonzást másnak. Annak érdemes, akinek hajlama, lehetősége van a vonzás viszonzására. Ezért ajánlatos a helyzetből levonni ilyen következtetéseket, és valamennyire a személyről (viselkedésből) is.

***

12. Tétel:

Amikor kommunikációképes helyen, helyzetben, időben vagy, ne látszódj elfoglaltnak, sőt, szinte sugalld azt, hogy kommunikációképes vagy.

***

13. Tétel:

Tanulj a postások, gázszerelők, villanyóra-leolvasók, stb.-k példájából. Legendákat mesélnek szexuális lehetőségeikről. Miért van ez?

Abból következik, hogy a találkozás alkalomszerű, de nagyjából kiszámítható. Nincs személyes kapcsolat (barátság, rokonság, szomszédság, munkahelyi ismeretség, stb.) így az „alkalom kihasználása” hírének kiszivárgási esélye minimális. Alkalmas helyen, intim környezetben történik. A nők egyedül, „hazai pályán” vannak, ahol mindent ismernek, így tisztán képesek a partnerre koncentrálni. Ehhez hozzájön még a tökéletes alibi.

Igyekezzünk tehát ilyen alkalmakat találni. Persze nem kell mindjárt az érintett szakmákban, de lehet másban is, olyasvalamiben, amihez nem kell professzionálisnak lenni. Ilyenek a felméréseket készítők, közvélemény kutatók, piackutatók, klubvezetők, akik ellátogatnak a tagokhoz – bár itt már van eleve kapcsolat, ami azért mégis biztató jelleget ad a dolognak annyiban, hogy a klubfoglalkozáson kívül is foglalkozik személyesen a taggal – ez pedig a személyes vonzalom észleléséhez vezethet, ami az intimitáshoz szükséges.

***

14. Tétel:

Kérj szívességet, olyat, amire azt mondhatod: „Ezt viszonoznom kell!” – Mindenki szeret elkötelezni, de senki sem szeret elköteleződni!

***

15. Tétel:

Mindegyik nőkapcsolatod ápold! Bármelyik elvezethet a szexhez!

***

16. Tétel:

El kell sajátítanod a coitus reservatus-t!*

* http://en.wikipedia.org/wiki/Coitus_reservatus

* http://hu.wikipedia.org/wiki/Orgazmus

***

17. Tétel:

Szerencsés vagy, ha egyszerre képes vagy élni valakivel, és képes vagy valaki másba, de egyszerre egyvalakibe szerelmes lenni.

Sokan vannak úgy, hogy a meglévő élettársukat úgy tudják „elviselni”, hogy valakivel közben szeretői kapcsolatban vannak. Ezt általában igen élesen elítélik, holott rendszerint mindebből mindegyiki fél csak profitálhat. A „csaló”, „félrelépő” félnek az egyértelmű élvezetforrás mellett megvan az a plusz profitja is, hogy toleránsabban tud viszonyulni meglévő partneréhez – vagyis egy szeretői kapcsolat nagyban csökkentheti a házastársi súrlódások mennyiségét, élét, stb. Ehhez természetes jelleggel társul némi bűntudat, ami általában a meglévő „hivatalos” partnerrel való nagyobb törődést is jelent az együttlétek során – a „félrelépő” fél ilyenkor kompenzálni igyekszik a bűntudatát. A „harmadik” fél mindaddig profitál a félrelépésekből, míg számára a férfi alkalmankénti, rövidtávú, de annál intenzívebb figyelme elegendő neki. Ezt úgy szokták fogalmazni, hogy a szeretők a „legjobb részeket” kapják a másikból, a hibáktól és a hosszú távú együttélés szokásos rárakodó problémáitól mentesen.

***

18. Tétel:

Az alkalomszerűség lényege az, hogy a partnered a szexen kívül más igénnyel nem lép fel. Ez főleg akkor fontos, ha valakivel már együtt élsz. Fontos, hogy a partnered személyiségedből ne követelje a hétköznapi törődést is, hanem csupán „az akcióban nyújtott teljesítményedet”.

***

19. Tétel:

(a 18. segédtétele) Hangsúlyozd az alkalomszerűséget, a szavak játékát nyilvánosan, a pontos egyeztetést négyszemközt, és a kalandot. Fontos megérteni, hogy az ilyen aktus során – különösen, ha mindkét részről élettársi/házastársi kapcsolat mellett zajlik – a szervezés, a tervezés ugyanolyan fontos és a kapcsolat szerves része, mint maga a szex.

***

20. Tétel:

(a 18. további segédtétele) Az élettársi kapcsolatok melletti kalandnál fontos szempont, hogy ez által az élettársi kapcsolat is javulhat. Persze néha csak átmenetileg. Ez viszont jó hatással van arra, hogy az alkalmi kapcsolatok emiatt általában szexuálisan magasan fűtöttek.

***

21. Tétel:

Alkalmi partnered csak azután mutasd be élettársadnak, ha már kialakult a szoros együttműködés „mellékpartnereddel”.

***

22. Tétel:

Felületes kapcsolatteremtéskor is adj támpontot arra, hogy hol lehet megtalálni „kapcsolatkész” helyzetben, helyen, időben, stb.

***

23. Tétel:

Reménybeli alkalmi partnered vond be a munkádba, kezdj vonzódni a munkájához, hobbijához.

***

24. Tétel:

Alkalmi partnereden azt lásd szépnek, ami valóban szép rajta. Ha az arca szép, akkor azt kutasd, és ne foglalkozz a testalkatának a hibáival; ha a teste kifogástalan, akkor nem nézd az arca és haja „hibáit”. Az alkalmiság egy sajátosság okáért van; elég rövid ahhoz, hogy ne a hibákat domborítsuk ki, hanem az előnyös oldalakat használjuk ki!

Ez azért fontos, mert a valamiféle hiányosságtól, hibáktól „szenvedők” azok, akik az alkalmiság felé hajolhatnak – nekik könnyű bókolni azzal, hogy nem vesszük észre a hibáikat!

***

25. Tétel:

Olyan nőket kell „megcélozni”, akik valami miatt fenyegetve érezhetik a szexuális kielégülés megszerzését. Ilyenek lehetnek a 40 körüli, magukat jól tartó nők („kapuzárási pánik”), vagy a többgyermekes fiatalabb, csinos nők.

***

26. Tétel:

Ha a nő kommunikációs szempontból kiszolgáltatott helyzetben van (azaz olyasmit csinál, ami miatt természetszerűen sokak célpontjává válik, pl. sportolás, eladói tevékenység, stb.), akkor ezt elsősorban a megismerkedés szempontjából használd ki, ne tégy ilyen helyzetben szexuális ajánlatot.

***

27. Tétel:

A „célpontnak” ne akkor tégy konkrét kapcsolatfelvételre ajánlatot, amikor tökéletes formádat hozod. Mutasd ezt meg szándék nélkül, és később, pár napos „pihentetés” után, arra alkalmas alkalommal hozakodj elő a randevú, stb. ötletével. – Erre azért van szükség, hogy a másik úgy érezze, ő már megtudott rólad valamit, így az az illúziója támadhat, hogy ő érdeklődött. Ezzel belekerülhet a „kölcsönösség csapdájába”, és nagyobb valószínűséggel mond neked „igen”-t.

***

28. Tétel:

A szex akkor jó, ha hosszúságát a nő határozhatja meg. Vagyis az a férfi a jó szerető, aki, ha a nő azt mondja, hogy „Jó, most már elég!”, akkor te is be tudod fejezni – pontosabban kibírod addig! Ha a nő jelzi, hogy nem akarja fojtatni, akkor hagyd abba – akkor is, ha jó volt a nőnek, akkor is, ha nem.

***

29. Tétel:

Ne tegyük bonyolulttá a helyzetet azzal, hogy kapcsolatteremtési szándékunkat mások jelenlétében terjesszük elő. Nem az illető „célpont” csoportjától akarunk valamit, , hanem csupán tőle. Igyekezzünk tehát olyan helyzetben „randit kérni”, amikor a „célpont” önállóan tud dönteni.

***

30. Tétel:

El kell képzelni, hogy van olyan nő, aki pont veled akar „elmenni”. Nincs más dolgod, mint hogy ezt megtaláld!

***

31. Tétel:

Ne féljünk a pornográfiától! A kapcsolatteremtésben semmi hasznát nem vesszük, tartalmában azonban igen, mivel a vaginális ejakulációból álló nemi aktuson kívül mást is mutat, és ebben pótolhatatlan az értéke! Egy jól sikerült, változatos és a nőnek megfelelő időtartamú aktus után bízhatunk a folytatásban, vagy abban, hogy az illető hölgy barátnőinek tartott élménybeszámolója alapján másoknak is felkeltjük az érdeklődését.

***

32. Tétel:

Flörtöljünk, mert flörtölni JÓ! Nem kell erkölcsi kérdést csinálni abból, ami két ember alkalmi, élvezetes és kielégítő kapcsolattartásának módját jelenti! Az alkalmi, vagy a szeretői kapcsolatok a mereven túlszabályozott társadalmi rendből eredő elfojtások alóli felszabadulást, az emberi psziché egyensúlyba hozó lehetőségét jelentik – biológiai szempontból a legtermészetesebb és legélvezetesebb módon. Az ilyen szexre beállított kapcsolatokban nincsenek kínos átmenetek, amik az együttélési kapcsolatokban általában szokványosak, vagyis egy közreműködői jellegből a szenvedélyes jellegbe való átmenet, amikor az egyik félben felmerül a vágy a szexre, és kutatnia kell a másikban a hajlandóságot, vagy esetleg hajlandóvá kell tenni a másikat, ami többnyire az együttműködői kapcsolat ellenére is sokszor puszta vetélkedő játszmák részévé válik, stb.

A szeretői kapcsolatban ezek a kérdések általában tisztázottak, a szexből nem csinálnak játszma-elemet, így, amikor már pl. az egyik fél a másikhoz tart, az pedig vár rá, már akkor is kialakul bennük az erőteljes hajlandóság. Így itt nem fordulnak elő színpadias átmenetek (általában). A kapcsolatot a szexre való hajlandóság állandó megléte jellemzi – amit a ritkaság és a leplezettség is erősíthet.

***

33. Tétel:

Sok férfi eleve szexuális célzattal megy neki egy nővel való megismerkedésnek, de az esetek többségében csak puszta ismeretség, JÓ ESETBEN esetleg barátság lesz belőle. Ez azonban frusztrációban hagyja a férfit! Felmerül a kérdés – hogyan kerülhetjük ezt el?

A lényeg: nem azt kapjuk, amit várunk. Ezt problémaként éljük át. Ezt elkerülendő, jegyezzük meg: valóban csak barátkozni akarjunk a nővel, és ezt értékelni fogják! A barátkozást csináljuk úgy, valóban úgy, ahogy barátkozni szokás – mintegy mellékesen.

***

Brain Storming, 1996.

Nem egyszer lehet hallani olyan beszélgetéseket, amikor képtelenség úgy bókolni egy nőnek, hogy az ne azzal reagáljon, hogy önmagát sértegeti, szinte mentegetőzik, stb.. Sőt, néha úgy utasítják el a hízelgéseket, bókokat, mintha egyenesen sértegetné őket az ember.

A férfi hiába mondogatja, hogy „Ne sérts meg azzal, hogy marón kritizálod magadat, amikor bókolok!”; vagy hiába kérdezi meg a nőt, hogy „Mindenkinek így csapod el a bókjait, vagy csak az enyémeket?”, vagy „Csak nekem nem hiszed el, hogy jó nő vagy?”… sokszor nem változik a helyzet. Sok nő nem tudja, hogyan lehetne úgy reagálni a férfiak bókolására, hogy ne tűnjenek öntömjénező cicababáknak, akik egyenesen a megjelenésükre és nem a belső értékeikre építenek… persze mindez valóban azoknak jelent problémát, kik tudják, hogy a belső értékeik fontosabbak számukra, mint a külsőségek, és a szokásos társadalmi elvárásoknak megfelelően igyekeznek verbálisan nem építeni a külső megjelenésükre. Egyenesen szentségtörésnek tűnik sokak szemében, ha egy nő ki meri jelenteni magáról, hogy „Tudom, hogy jó nő vagyok.”, vagy „Tudom, hogy a vonzerőm nagy hatással van a férfiakra.”, stb..

No, de akkor felmerül a kérdés… hogyan fogadhatják a bókokat a nők?

Íme, néhány javaslat, mindenféle bókra:

"Oh, tényleg így látod? Ez igazán hízelgő!"

"Nem is gondoltam volna, hogy mások ilyennek látnak!"

"Mondtak már hasonlókat, de tőled őszintének hat!"

(ha telefonban, esetleg valamilyen netes csatornán keresztül érkezik a bók)

"Óh, ha ilyen kedvező rólam a véleményed, remélem nem okozok élőben csalódást!"

"Igen, vigyázok a vonalaimra, amennyire tőlem telik."

"Nem is tudom, nem hiszem, hogy bombázó lennék, de tény, hogy szeretek tetszeni, így jólesik ezt tőled hallani!"

"Azért remélem, hogy a dicséreted nem csak a külsőmre vonatkozik!"

„Hmmm, fogalmazzunk úgy, hogy a ’koromhoz képest’!”

„Remélem a külső és belső tulajdonságaim összhangban vannak – ha már ilyen szépeket és hízelgő dolgokat vélsz a külsőmről.”

„Ha jobban megismersz, remélem a belső értékeimet is ilyen kedvezően értékeled majd!”

… és így tovább.