A cikk szövege a következő (azóta már megszűnt Virtus.hu-n megjelent) cikket követő vitából származik:

Miért fáj, ha jogokat kapnak ők is?

Zorwick - 2009.08.07 18:37

"Azonos neműek* együttélése esetén én sem tartom segítendőnek pl. a gyerek örökbefogadását, de két azonos nemű ember miért legyen megakadályozva abban, hogy jogilag is közösséget vállaljon egymással és felelősséget egymás iránt, ha már ők így döntöttek."

*** *** ***

*A dolog a "nem" meghatározásánál dől, vagy kellene, hogy eldőljön igazán.

Számtalan helyen leírták már, hogy a külsődleges nemi jegyek nem egyértelműen határozzák meg az illető mentális típusában azt, hogy az annak megfelelő általános elképzelések szerinti szerepeket is a magáénak vallaná. Röviden – ha ugyan valaki fizikailag nő, mert melle, hüvelye és méhe van, ez még nem jelenti azt, hogy mentálisan is tökéletesen megfelelne annak a szerepelvárásnak, amit a társadalom hagyományosan a nőkének tart. Megfordítva – ha egy embernek heréi, hímvesszője, prosztatája van, gyereket is tud nemzeni, ez még nem jelenti azt, hogy maradéktalanul a magáénak véli a hagyományos férfiszerepet.

Ergo – a viselkedést elsősorban nem a fizikai jegyek, a mell, a hüvely, a hímvessző határozza meg, hanem az agy neme! Az agy szerkezete és a különböző hormonhatásokra való reagáló képessége függetlenül fejlődik, egyfajta fáziseltolódásban a nemet meghatározó biológiai képződményektől, így a nemi-hormon hatások, amik a magzat agyát a fejlődés kritikus periódusában érik, alapvetően meghatározzák, hogy mely nemi hormonokra lesznek fogékonyabbak. Tudvalevő – persze ezt sokan nem tudják – hogy mindkét nemben termelődnek mindkét nemre jellemző hormonok – a nőkben is termelődik tesztoszteron, a férfiakban is ösztrogén, stb..

Az "azonos nemű"-nek nevezett kapcsolat tehát ott problematikus, hogy két azonos nemű aggyal rendelkező személyiség nem feltétlenül fog szexuális jellegű, vagy legalábbis tartósan összhangban működő párkapcsolatot kapcsolatot fenntartani. A férfi homoszexuálisok között is vannak domináns típusok, ők a "férfiak", és alárendelt típusok, ők a kapcsolatban a "nők". A leszbikus kapcsolatokban úgyszintén – ott a szexuális jelleg nem látszik egyértelműnek, mivel nem képesek nemileg alapvetően "behatoló-befogadó" erotizmusra – a leszbikusoknál is van domináns fél, ő játssza a férfi szerepet, míg van egy alárendeltebb fél, a játssza a nőt.

Az "azonos nem" tehát alapvetően félrevezető meghatározás, ha a külsődleges jegyekre koncentrálunk – másképpen: nem a hímvessző teszi a férfit férfivé, hanem a férfias viselkedés, hasonlóképpen nem a mellek, és a hüvely teszi a nőt nővé, hanem a nőkre jellemző viselkedés.

Röviden, bevezetőleg ennyi.

Még annyit – a fentiek miatt tehát semmi akadálya sem kellene h legyen annak, h fizikailag egyneműen érett felnőtté tudjanak nevelni egy gyereket. Gondoljunk csak azokra a házasságokra, ahol a férj/apa sokkal jobban tud bánni a gyerekkel, mint a feleség/anya. (Erre elég jó példa volt az utolsó házasságom: egy évvel a válásom után a fiam (aki most 9 éves) már ott tart, hogy inkább hozzám költözne, mert szerinte én távollétemben és a ritkásabb találkozásainkkor (tehát amikor velem, nálam van)  is többet és jobban foglalkozom vele, mint az anyja, aki vele él és napközben többet van vele.)

***

Olvasom a Snoopy-t … karikaturista szakirodalom. Bájos. Érdekes, szeretem – ahogy pár vonallal kifejezik mindazt az érzést, ami megindít egy embert. A rajzzal újra lehet alkotni a világot: érzelmestül, lelkestül, még testestül is!... Szeretem a vonalakat (hányszor leírtam már ezt!), és az embereken is szeretem a vonalakat: a ráncokat, a tincseket, a szemüvegkeret vonalát (a napszemüveg nekem akkor tetszik igazán, amikor a viselője arcán a mimikai ráncok jól látszódnak, különösen a mosolyráncok!) … Első alkalommal erről akkor olvastam, amikor egy festészeti könyvben írták: „lehetőleg idősebb, sovány arcbőrű emberen kell gyakorolni a portrérajzolást, festést”. Később értettem meg, hogy miért, meg egyébként is – szeretem a vonalakat. Lehet, hogy a grafománia burkolt rajzmánia, ábrázolás-mánia, alkotásmánia, teremtésmánia, nemzésmánia?… Mint a mindennapi intimitásszükséglet kielégítése: persze a rajz, az alkotáskodás gyenge pótléka az ölelésnek, simogatásnak, cirógatásnak, odabújásnak és dörgölődzésnek… de amikor az ember felnő, akkor már nem vállalhatja fel nyíltan ezt a bújósdit, persze annál inkább gyakorolni kellene otthon. … A házi macskáról azt mondják, hogy soha nem nőnek fel, örökké kölyökmacska-beállítódottságúak maradnak; számukra az ember a domináns macska; vagyis a házi cicák tkp mind kölyökmacska koruktól kezdve szenilisek, infantilisak … De akkora kutyák is, hiszen azok még inkább ragaszkodnak a gazdájukhoz, szinte emberinél emberibb módon: ahogy mondják is – „Amikor elmégy otthonról, akkor te tudod, hogy visszajössz, de a kutyád nem, és azt hiszi, hogy örökre elmégy”. … És akkor az emberrel mi a helyzet? Azt hiszem, mi vagyunk a leginkább „háziasítottak” – imádjuk, ha cirógatnak, ha ölelnek, ha megszeretgetnek minket, nap-mint-nap. Olyanok vagyunk, mint a házi macskák: imádunk kiterülni mások ölében, érezni a másik testének melegét, hozzábújni, szinte belebújni a másikba, felvenni a másik testének vonalát. A „felnőttséggel” sok egyéb inger is átveszi ennek a kellemességnek a funkcióját, de mindig is ez fogja jelenteni a legnagyobb közvetlen, legigazibb és leginkább élvezetes élvezetet. Az emberi elme nyiladozása abban az életkorban kezdődik, amikor még szorosan kapaszkodunk szüleinkbe, vagy kapaszkodnánk, ha hagynák. Ha mindez nem alakul ki, attól ez a ragaszkodás- és kapaszkodás vágy még megmarad, legfeljebb „kissé” átalakul, sokfélévé válik. Mindenki azt keresi, ami a többi emberrel összeköti; azt akarjuk, hogy jelentése legyen a tetteinknek: ha teszünk valamit, azzal kommunikálni akarunk a többi emberrel, ami egyértelmű: magunkat nem tudjuk átölelni – ha így lenne, már nem lenne ember. Persze, az ölelés is micsoda(?): kézmozdulattal kezdődik, a kéznek kell megtennie a legfontosabb momentumot, a gesztust a másik felé, megérinteni a másikat és alkalomadtán odahúzni … és kell ez a „színjáték”, mert az ember szereti, ha valaki odahúzza magához, mert szeretjük, ha kellünk, ha akarnak minket, mert ez biztonságot ad, még ha néha pusztán az ölelés idejére is. Ekkor az ember szinte másik dimenzióba kerül – egy olyan dimenzióba, mint a házi cica is, aki elterül a gazdi meleg ölében, önfeledten dorombol, kinyújtózik, és szemmel láthatóan kevés olyan élvezet van az emberiek között, ami hasonlítható lenne egy cicus elterülésére a gazdi ölében, amikor szinte kocsonyává válik a teste, és szinte egyé válik a gazdiéval: mi más lenne ez, mint ha nem valamiféle naturális egyesülésélmény. … Lám, lám – mennyire össze tud kapcsolódni a rajzolás-mánia a kézgesztusokon keresztül elkezdődő intimitással…

Szeretek rajzolni, és ennek köze van ahhoz is, hogy szeretek ölelni is …

Ancsel Éva ezt írta Bekezdései egyikében: „Élt egyszer egy férfi és egy nő, akik szerették egymást. Nagy volt közöttük a korkülönbség, ezért egy napon játékos ötletük támadt. Azt határozták, hogy ebből a korkülönbségből minden együtt eltöltött évet le fognak vonni ezután. Így történt, hogy halála előtt a férfi fiatalabb volt, mint a nő. Meg maradt fiatal halottnak.”

A következők jutottak erről eszembe:

Férfi és nő közötti korkülönbség a párkapcsolatokban – sokaknak úgy kézenfekvő, hogy a férfi legyen idősebb, sokaknak úgy, hogy legyenek egyidősek.

Az első – részben – egy hímsoviniszta meg­fontolás, melyben a dominánsabbnak tartott férfi az életkori, és így az egzisztenciális plusz domi­nanciájával is a nő fölött áll…

Bruce Willis a 29 éves Emma Heming-gel.

…a másik egyfajta idealizált állapot, ami az együtt megöregedést célozza, bár az egymásra figyelést nehezebbé teszi.

Azonban…

… Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a másik felé való maximális figyelem lehetőségéhez az is feltétel, hogy a feleknek ne kelljen egyszerre figyelnie mindenre – az egykorú pároknak rendszerint egyszerre kell az otthonteremtésre, gyereknevelésre, karrierépítésre, és persze egymás hangulatára is koncentrálnia. Kiegyensúlyozott kapcsolatra ott van lehetőség, ahol az egyik maximálisan tud a másikra figyelni – egykorú pároknál ez ritka, mert fiatalon egyszerre akarnak mindent, és minden figyelmet maguknak követelnek. Figyelmet adni csak az tud, aki már nem követel, és már van ideje adni, mert már túl van azon az életszakaszon... így megfontolandó, hogy a korkülönbségnek igenis jótékony hatása lehet a kapcsolatokra.

Az elképzelés nem kell, hogy tetsszen – de fogadjuk el, mert jelen van és működik!

**********************

Forrás:

Brain Storming: BS-különvélemények Ancsel Éva "Bekezdései"-ről

A szerelem sokkal több, mint azt mondani, hogy „SZERETLEK!”. Aki szerelmes, annak mindenről a szerelme, a vonzódása, a másik felé való törekvése jut az eszébe… Én is így vagyok ezzel – mivel nekem mindenről mindenféle dolog jut az eszembe… Így a szerelemről, a szerelmemről is több jut az eszembe annál, hogy szeretem… Mindenről, szó szerint mindenről Ő jut az eszembe!

Valahogy így…..

Úgy hiányzol, mint meleg pezsgőnek a hűtés!

Úgy hiányzol, mint kábán álmos tévézőnek a távirányító!

Úgy hiányzol, mint féllábúnak a mankó!

Úgy hiányzol, mint erős bagósnak a szívás!

Úgy hiányzol, mint állatkerti jegesmedvének a hó!

Úgy kellesz nekem, mint lelkes írónak a papír és a toll!

Úgy kellesz nekem, mint rágózáshoz a fogsor!

Összetartozunk, mint a pezsgő és a buborék!

Úgy kellesz nekem, mint tolókocsisnak a lift!

Kellesz nekem, mint lelkes színházrajongó tenyerének a taps!

Kellesz nekem, mint haknisnak a tömegízlés!

Kellesz nekem, mint boncmesternek a formaldehid!

Kellesz nekem, mint a fogorvos munkájához a hüvelykujja!

Kellesz nekem, mint bírónak a természetes emberi természet.

Kellesz nekem, mint börtönhöz a rács!

Szükségem van rád, mint papnak a perselypénzre!

Hozzám tartozol, mint tabulához a rasa!

Szükségem van rád, mint az árnyéknak a napsütésre!

Összetartozunk, mint Lucas és Spielberg!

Kellesz nekem, mint hegedűhöz a vonó!

Úgy kellesz nekem, mint Present Continuous-ba a létige!

Szükségem van rád, mint megharapott embernek a kutya oltási könyvére!

Összetartozunk, mint pezsgőivás és a koccintás!

Kellesz nekem, mint sövénynek a rendszeres nyírás!

Összetartozunk, mint világítótorony és a tenger.

Szükségem van rád, mint kínzó emléknek a feledés.

Kellesz nekem, mint festménykereskedő profitjához a festő halála.

Összetartozunk, mint az m és a c².

Összetartozunk, mint a modern könnyűbúvárkodás és Cousteau.

Kellesz nekem, mint pszichoanalitikusnak az elfojtás.

Kellesz nekem, mint a költészethez a szív fájdalma!

Szükségem van rád, mint a bulvársajtónak a pletykára és a botrányra!

Összetartozunk, min t helyes angol kiejtés és a pöszeség!

… és HIÁNYZOL, és SZÜKSÉGEM VAN RÁD még mennyi és mennyi egyéb módon….

***

Brain Storming, 2008-09-21

BRAIN STORMING, 2009

… FREUD nem tudott választ adni arra a kérdésére, hogy "Mit akar a nő?”... Pedig egyszerű: mindig mást! …

 Rajzoló: BRAIN STORMING

Nemrég olvastam…:

„Fiúk!!! Ha akartok valamit egy lánytól, tegyétek egyértelművé! Ne a lánynak kelljen lépni, ti kezdeményezzetek! És azt is tegyétek egyértelművé, ha nem akartok tőle semmit!”

… és kicsit kifakadtam:

FIÚK! A lányok azért terjesztik ezt, mert imádnak visszautasítani... Meg persze a legtöbbjük baromira lusta... A legtöbb nő/lány elvárja, hogy a pasik/fiúk kezdeményezzenek, de csodálkoznak, hogy a fiúk óvakodnak ettől, mivel a nők/lányok túlnyomó többsége mindössze visszaigazolást szeretne a vonzóságáról, és végül egy pofára ejtéssel jutalmazza az igyekezetet... Ez tény – a legtöbb nő visszaél ezzel a "beidegződésünkkel"... Sok nő/lány ilyenkor megkérdezné, hogy „És ez baj?” … és ha esetleg nem lenne ez szokása, azért mind vágyik arra, hogy ezt egyszer, kétszer, sokszor megtehesse. Ám a legtöbben megteszik, mégpedig úgy, hogy észre sem veszik. Szerintük „ez mindössze csak filozofálgatás, sok értelme nincsen”…Nos, illene hozzátenni a fenti gondolathoz – a lányok részére –, hogy "Lányok - tessék értékelni, ha egy fiú veszi a bátorságot a kezdeményezésre...!", vagy hogy "Mi, lányok értékeljük a bátorságot...!!!" DE a „női logikát” nehéz megfejteni… mivelhogy a nők sokszor "logikának" tekintik azt, ami nem az... Pontosabban számukra mindig is logikus az, ami éppen nekik kedvez... Bár ezzel mindenki így van. FREUD nem tudott választ adni arra a kérdésére, hogy "Mit akar a nő?”... Pedig egyszerű: mindig mást!

Az okos nők erre azt felelik, hogy „mindig van valami logika abban, amit csinálunk... csak mindig az a logikus, ami nekünk jó... hogy lehetne az logikus, ami nem jó ?” – Hát úgy, hogy később sokkal jobb lesz!!!! Persze, ez nekik már túl bonyolult.. Hiszen mindenki tudja, hogy „Úgyis a nőknek van igaza.” Pontosabban: mindig (az) anyucinak (tekintett nőnek) van igaza!

Mellesleg azt mindkét nem elfelejti, hogy mindig annak adnak igazat, akitől akarnak valamit... Ez egyértelmű... Különben soha senki nem érné el a célját sehol. Pedig annyira könnyű lenne, kimondani, hogy "nekem teljesen más a véleményem, de folytasd csak, érdekes, amit mondasz..." Nem? Merthogy a "nem értek egyet" nem egyenlő azzal, hogy "hülyeségeket beszélsz"...

***

BRAIN STORMING, 2011-09-20

A jó szex megalapozhat egy jól együttműködő együtt élő kapcsolatot – egy jól együttműködő együtt élő kapcsolat azonban nem alapozza meg a jó szexet.

A jó szex azonban még nem jelenti azt, hogy az életben, együtt élve és dolgozva is működne egy kapcsolat.

Azonban – az egymásnak kölcsönösen szimpatikus, szexuálisan kívánatosnak tartó emberek miért ne adnának esélyt arra, hogy élvezzék egymás testét?

Ha könnyebben lehetne szexuális kapcsolato(ka)t létesíteni, egymás kielégítésén kívüli egyéb kötelezettség nélkül, tehát a partnerek kölcsönös megelégedésére, akkor drasztikusan csökkennének a mentális zavarok! Ezért meg kell értenünk, hogy a szex nem erkölcsi kérdés, hanem éppen ellenkezőleg – a szexuális vágyak kielégítetlensége vezet viselkedés- és mentális zavarokhoz, továbbá etikai problémákhoz a viselkedésben.

Az alkalmi szexuális kapcsolatok létesítésének éppen olyan természetesnek kellene lennie, mint korábban a társastáncban az alkalmi táncpartnerek felkérésének, ahol persze rendszeresen volt hölgyválasz is!

Aki ezen a téren tömegtársadalmi méretű változást tud kezdeményezni és végigvinni, az lesz az igazi megváltója az emberiség alapvető problémáinak!

BRAIN STORMING, 2009.

***