/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentesi, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./

***

A NŐ ÍRTA:

"Sajna sok konkrét történetem van arról hogyan jött a csőbe a csaj, és hogyan koppasztotta meg a pasi.Nem tudok közömbös lenni ilyenkor,és főleg akkor, ha ezen felül még butának is tartják azt, akit kihasználtak. Az eszébe sem jut a strigónak,a nő nem azért "enged", mert hülye, hanem egész másért! Mert tud szeretni! Szeretné, ha szeretnék!"

A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.22.

Nos, aki szeretné, ha szeretnék, az nem azért „hülye”! Hanem mert (ha kissé visszaolvasnál, de úgysem teszed, így megint leírom: )

NEM A MÁSIK EMBER SZEMÉLYÉT SZERETJÜK, HANEM AZT, AMIT TESZ ÉRTÜNK, AMIT VELE EGYÜTT TEHETÜNK!

Kissé durván fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy ezt úgy lehet érteni, hogy: „Szeretné, ha neki tetsző dolgokat tennének neki”, pontosítva: „Szeretne azért tenni a másiknak tetsző dolgokat, hogy a másik tegyen neki tetsző dolgokat” - csak hogy a két oldalt egálba hozzuk!

Dale Carnegie annakidején úgy gondolta, hogy „ha azt akarod, hogy szeressenek az emberek, mosolyogj rájuk, és tégy nekik szívességet!” Aztán lassan kiderült (még szociálpszichológusok is vizsgálták és nagyon érdekes eredményeket kaptak /lásd. Elliot Aronson: Társas Lény, 7. fejezet: A vonzalom: miért kedvelik egymást az emberek?/) hogy ez nem egészen így van. Nem lehet valakit egyfolytában szeretni, sőt, az emberek még azt sem szeretik, ha állandóan nagyon szeretik őket - a visszatérő konfliktusoknak megvan a maga egészséges szerepe a kapcsolatokban, még a legintimebbekben is.

Amit írtál, az már a szélhámosság kategóriája, és ha hiszed, ha nem, ebben a nők a menők! Miért? Függetlenül attól, hogy mennyi konkrét esetet tudnál felsorolni, a nők éppen a „nőségük” mivoltából fakadóan „jobbak” ebben a férfiaknál. A szélhámosság az érzelmek kihasználásában rejlik, és a férfiak remekül irányíthatók, ha az érzelmeiket irányítják, és egy nőnek (pláne, ha vonzó külsejű!) ha valamihez, hát ehhez van érzéke! A nőkről kevésbé tételeznek fel rosszindulatot, számítást, és azt, hogy ezt módszeresem végig is viszik. A legtöbb nő éppen emiatt a férfiakkal szemben született szélhámos - ezt nyugodtan a fejemre olvashatod, ez valójában nem a ti hibátok, hanem a férfiaké, akik hagyják, vagy nem veszik észre! Igazából nem is „hiba” - mert felteszem, a tapasztalataid után neked is elégedett mosoly ülne ki az arcodra, ha azt hallanád, hogy „egy pasit megkopasztott egy nőszemély”, nemde? Esetleg, visszautalva a barátnőd véleményére, tán még irigykedsz is, hogy – idézlek - miért nem tudod „a magad igényei szerint formálnia férfit”!

A példák felemlegetésekor felrémlett előttem egy olyan jelenség, miszerint ha valaki érvel, akkor mindig a neki, az ő álláspontjának megfelelő példákra emlékszik jobban, és nem az érveit nem teljesen alátámasztókra. Mert akkor áruld el nekem, mi a te állásfoglalásod azokról a nőkről, akik kihasználják férfiakat, vagy éppen azokról a feleségekről, akik a férjeiket használják ki? (Ha esetleg kifogytál volna az érvekből, szólj nyugodtan, nem teszek fel személy szerint neked kérdéseket:)

***

A NŐ ÍRTA:

"És ha megbocsájt, az sem azért van mert hibbant, hanem mert SZERET! EZZEL PEDIG RENDRE VISSZAÉLNEK A FICKÓK!"

A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.23

Ez azt hiszem mindkét oldalon így van - van azonban egy mondás, amit nem ártana az ilyen ismerőseiddel közölni (talán maguktól még nem jöttek rá!): „Az is tisztességes viselkedés, ha egy tisztességtelen megállapodást nem tartunk be!” Másik dolog, hogy aki még megbocsát az után, hogy valaki kihasználta, nos, az talán vessen magára, vagy tovább megyek, annak erre volt szüksége. Lehet, hogy tanulnia kellett volna az esetből, de nem tette meg. Aki hagyja, hogy kihasználják, azt ki fogják használni, és idővel egyre jobban! Megjegyzem - aki hagyja! Mert ha szeret valaki egy olyan embert, aki kihasználta, akkor talán azt szereti, ha kihasználják!
(Ez sem lehetetlen, ha már te is feltételezted rólam, hogy nem a nőket szeretem. Megjegyzem, az általad leírtakból viszont az világlik ki, hogy te túlzottan is szered a nőket! Ehhez egy BS: „Egy nőismerősöm mondta: - Nem bízom a nőkben! De a nők sem!”

***
A NŐ ÍRTA:

"Egyébbként Te nekem nem a legutóbbi írásomra válaszoltál, hanem fújod a magad ködös hülyeségét, és valóban "dobálózhatsz napestig" a férfi nevekkel, DE BUZIT NE TÉGY BELE! / bár lehet épp ez a gyengéd!/"

Lehet, hogy téged nem érdekel, amit korábban írtál, nekem viszont szintén vannak elfoglaltságaim, én sem érek rá állandóan, és szeretnék mindenre reagálni a témában, amiről eszembe jut valami. Vagy te szeretsz úgy társalogni, hogy nem érdekel, hogy mit reagálnak a felvetéseidre? Úgy tárod a nagyérdemű elé a véleményedet, hogy nem érdekel, hogy mit reagálnak rá, esetleg már nem is emlékszel arra, mit korábban írtál, vagy nem is érdekel, csak leírtad a magadét? Így szoktál kommunikálni? Ha nem kapsz azonnal választ, akkor már nem is érdekel, hogy mit reagál valaki egy korábbi megszólásodra?


Folyt. köv.

/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentesi, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./


A NŐ ÍRTA:

”Teljesen egyetértek azzal is amit az EGYÜTT töltött időről írtál, szerintem is nagyon fontos (lenne).De mond, legyen fenn a tetőn az asszony az áccsal, vagy a műhelyben az asztalossal, az álványon a kőművessel????Oké, de akkor vasalásnál meg a férj! Hidd el ez így nem megy!Kevés az idő, amit együtt lehet tölteni!"


A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.20

Bármit is mondasz - együtt töltött idő nélkül nem megy. Másik dolog, ami kissé szűklátókörű észrevétel, hogy nem(!), a házastársaknak nem a megélhetést biztosító munkáikban kell, hogy együtt legyenek. Sőt, időnként ez még károsan is hat a házasságra. És azokra sem vonatkozik, amit az egyik, vagy a másik fél egyedül is végezhet (házimunka). Az idő egyébként sokszor nem akadály, ha intenzíven van eltöltve. Sok házasságban, kapcsolatban a más téren nem túl összehangolt pároknál a szex szokta betölteni ezt a szerepet (félreértés ne essék, itt nem a reprodukciós céllal történő együttlétekre gondolok /mert csak a sapiens jelzőt nélkülöző homonoidák azok, akik a szexen törvényszerűen az ún. „teljes szexet” „értik”, nem tudván és felfogván, hogy annyi módja van az intim örömszerzésnek a közösülésen kívűl/).

De, ahogy az endokrinológusok már többször is hangoztatták, sajnos a homo sapiens mindkét fele úgy van összerakva, hogy az az utód felnevelésben az utód maximális életképességét biztosítsa. Nos, ez a szavannai vándorlások során úgy a 5.-6.-7. életév környékén már bekövetkezett, így ekkora a párnak már nem volt értelme együtt maradnia – a hormonális hatások alapján már nem tartották egymást vonzónak, így nem is kívántak együtt lenni - a hím nem kívánta a nőt, a nő a férfit. Ezt a „rossz szokásunkat” ezalatt a pár ezer év alatt nem tudtuk levetkőzni, mert a biológiát nem a kulturális szokások alakítják. (Egyesek szerint az akcelerációt kivéve.)

Mi következik ezekből? Nos, az, hogy kell valami közös téma, mert a puszta létfenntartás sajnos már nem elég, a hétköznapi élet közös szervezése nem elégíti ki egyik felet sem tartósan, sem a nőt, sem a férfit, maximum, ha nem túl intellektuális alapon gondolkodnak. (Itt nem az értelmiségiekről beszélek pozitívan, mert ez a házasság terén való elsivárosodás bizony rájuk is éppúgy jellemző, legfeljebb hatékonyabb kompenzáló stratégiákat találnak).
Ezekkel felteszem te is egyetértesz - különben nem nyitottál volna egy ilyen topicot!
Egyébként meg kell nézni, hogy milyen házasságok „tartanak ki” tartósan. (Megjegyzem, egy felmérés során megkérdeztek évtizedek óta hátasságban élőket, hogy „Mi a titka a boldog házasságuknak?” - Mire a többség azt felelte, hogy – „Honnan veszi, hogy a házasságunk boldog?”) Meg kell nézni, hogy milyen házasságok működnek sokáig - ami egyébként jót tesz az utódok felnevelésben, de csak kivételes esetben tesz jót a házaspároknak!
Egyik típus rendszerint az, ahol „békén hagyják egymást” a saját kedvteléseikben, emberi kapcsolataikban. Ismerős(?): „Ha el akarják vinni, akkor vigyék!”
A másik típus az, AMELYIKBEN VAN VALAMI KÖZÖS ÉRDEKLŐDÉSI KÖR, AHOL A SZABADIDŐ ELTÖLTÉSE ÖSSZEKAPCSOLHATÓ, ÉS - NÉZZENEK ODA! - EBBEN AZ ESETBEN ÉPPEN AZ TARTJA ÖSSZE A PÁROKAT, HOGY VAN VALAMI A MÁSIKON KÍVÜL, AMIT A MÁSIKKAL EGYÜTT LEHET CSINÁLNI.
És itt had idézzelek – „Hidd el, ez így megy igazán!”


***

A NŐ ÍRTA:

"A szuperember elképzelése! Igen! Eltaláltad! Tényleg van ilyen igényem, MIUTÁN A "FÉRFI" TELJESEN HIBÁTLAN, SZUPER NŐT AKAR! Nyilván való, ha engem a hibáimmal szeretnek, akkor én is a hibáival szeretem a fickót!"


A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.21.

Akkor viszont én nem értelek! Ez a fajta „szuperember-elképzelés” mindkét félre igaz! Világos, hogy mindkét fél a legjobbat akarja magának „leakasztani”! Ebben csak az a közös, hogy az illető ÖNÉRTÉKELÉSE alapján választana magának partnert, nem pedig a REÁLIS IGÉNYEI alapján (amihez mellesleg reális önkép kellene, és önismeret).

Az ezt követő érved logikusnak tűnik, de ez amolyan belenyugvós, eltűrős állásfoglalás inkább. És az is kérdés, hogy mit tart az egyik ember a másik hibájának - meglehet, hogy az egyik nem szimpatikus tulajdonság „jó pénzt hoz a konyhára”. Nekem is vannak ilyen tapasztalataim, ha ez számít - volt, aki kedvelt, amiatt, ami egy bizonyos szokásom miatt alakult ki bennem, de azt nem szerette, ahogyan ezt a sajátosságomat „karban tartottam”.

Olyan ez, mint amikor egy nő büszke tehetséges a sportoló, kutató, tudós, de akár csupán csak jóhírű szakember férjére, de azzal torkig van, ahogy a munkája miatt alig van otthon, otthon is dolgozik, stb. Nőkre dettó ugyanez vonatkozik - biztosan kellemes egy cicamica barátnőnek, de az már bosszantó lehet, hogy mennyi mindent kell megtennie a cicamicaságáért, pláne, ha a mellette lévő férfi nem ilyen típus. Ez az az eset, amikor nem a másikat, hanem azt a szimbólumot, státuszt szeretjük, amit az illető képvisel.

Másik dolog, hogy vannak „hibák”, amiket valaki szeret - igaz, akkor már nem is hibák. Az is igaz, hogy bizonyos jó tulajdonságok (oppardon!), szimpatikus tulajdonságok annyira lehengerlőek, hogy a többi esetleges hiba, hiányosság elhanyagolható ahhoz képest.
És ezeknek is se szeri-se száma:
- van, akinek a kereset a fontos, és ezért bármilyen embertelenséget elvisel;
- van, aki bizonyos testi jellemzőkért van oda, amikért nem bánja a jellemhibákat;
- van, aki épp azt szereti, hogy a férje annyit dolgozik (esetleg a kedvelt munkájában), hogy nyugodtan nevelheti a gyerekeiket kedvére (itt a közösen eltöltött idő még ronthat is);
- van, aki nézőként szeret részt venni a másik szereplésein;
- van, a ki a művész házastársa műveit szereti, stb.
A „működő házasság”, és a „boldog házasság” ég és föld lehet időnként.
Vannak olyan párok, akik az éppen aktuális szituációban nem bírnak együtt élni, de ritkított találkozásokkal jól megvannak. (a házasságok többsége ilyen!)

SZŰKLÁTÓKÖRŰSÉGRE VALL, HA AZT HISSZÜK, HOGY EGY EMBER BETÖLTHETI MINDAZT A SZOCIÁLIS FUNKCIÓHALMAZT, AMIT A HÁZASTÁRSA, ÉLETTÁRSA A TÖBBI EMBERTŐL VÁRNA.

****

A NŐ ÍRTA:

”Az a gondom, kedves Brain, túl sok rosz, negatív, és szomorú példa van köröttem!! "


A FÉRFI ÍRTA:

Akkor mégis a megfigyeléseidre alapozod az elképzeléseidet?

Folyt. köv.

/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentesi, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./


A NŐ ÍRTA:

„Annyira jót nevettem azon, hogy még az impotencia okát is a nőkre vezeti vissza Brain,ne haragudjon meg senki, de......szóval ...igaz az a mondás hogy" a téves meggyőződés veszélyesebb......." !”


A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN, No. 18

Óh, a legjobb téma, amivel a nők előjöhetnek a férfiak lekicsinylése kapcsán. MELLesleg talán ez egyenértékű téma a férfiak részéről a mellmérettel kapcsolatban. Mondhatnánk azt is, hogy a férfiak-nők egyik kedvenc felszínes ellentéte a másodlagos nemi jellegek (gyakorlatilag a testből kiálló részek, nyúlványok) mérete. Érdekes, hogy ez hogyan illik bele a „magamért szeress” elképzelésbe.

Hovatovább - ha röpkén végigzongorázod netes forrásokat, akkor azt találod, hogy nagy átlagban az impotencia és a merevedési zavarok 80%-ban pszichés, 20%-ban szervi eredetűek. Nos, tekintheted puszta magyarázkodásnak is (szíved joga, mint bármelyik nőnek), de VAJON A TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGŰ PSZICHÉS OK, VAJON HOGYAN, MIVEL KAPCSOLATOS PSZICHÉS OK LEHET? De nem kell messzire menni, a női mellplasztikákkal is ez lehet a helyzet. A téma bonyolult, külön topicot érdemelne (olyat, ami 18 éven felülieknek való) - mert ugyan „kívülről” mindkettő szervi dolognak, problémának tűnik, mégis a férfi és a női lélekkel kapcsolatos! A téma érdekes, érdemes figyelmet szentelni neki!

***

A NŐ ÍRTA:
"egy szikra kedvességet még ez idáig nem fedeztem fel írásában, sem kiegyensúlyozottságot, de még "férfias" megnyilvánulást sem"

A FÉRFI ÍRTA:
Nos, erre majd akkor térjünk ki, ha egymásról szól a topic. Itt nem téged minősítelek, csupán azt, amit te írtál. A téma indulatosságot gerjeszthet ugyan, de ez nem neked, hanem az általad leírt gondolatoknak (apropó: közhelyeknek, előítéleteknek) szól.

***

A NŐ ÍRTA:

"Megfigyeléseim szerint, mégsem a neveltetési arány a nagyobb a jellem kialakulásánál, hanem a gének! Vannak bizonyítékaim erre. Sokat számít, lehet meghatározó, de mégsem ez nyom a latba, hanem az öröklődött tuladonságok!Százalékosan kellene meghatározni, de előbb Te írd meg milyen arányban áll a két dolog."


A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN, No. 19


Ezek szerint a nőkben meglévő tulajdonságok csak a nőkben lehetnek, a férfiakban pedig csak férfi tulajdonságok?

Akkor a fiad önzősége részben a te öröklött génjeitől függ, ugyanis fele részben azért a tiéd! (Ehhez nem kell genetikusnak lenni, hogy megértsd!) Ha meg a genetikától függ a jellem javarésze szerinted, akkor ezek szerint tök mindegy, hogy a nő, vagy a férfi neveli a gyerekeket, nemde?

Az arányokról a szakemberek véleménye kissé furán hangzik: „a genetikai örökség jelentősége 100%, a neveltetés jelentősége 100%” - vagyis azt mondják, hogy a két dolog nem elválasztható, így szemlélni értelmetlenségekhez vezet.

Ha az én véleményemet kérdezed, azt válaszolhatom, hogy a genetikai örökség meghatároz olyan konkrét szervi struktúrákat, amik a jellemet befolyásolják, amik azonban a környezettel összhangban fejlődnek, alakulnak. Sajnos Freud-ot tudom példának felhozni, aki úgy tartotta, hogy az ösztön ÉN, a felettes ÉN, és maga az ÉN, egymást méregetve működik a személyiségen belől - de sajnos neurofiziológus létére nem talált rá a meghatározó struktúrák fizikai (vagyis biológiai) alapjaira. A másik gond az, hogy egy ember nemének csak alapvető biológiai funkciójában van, és it van csak valójában jelentősége annak, hogy másodlagos nemi jellegei férfiként, vagy nőként azonosíthatók. És igen, itt van a kutya elásva - az ember akkor már nem vagdalózik olyan egyértelműen a „férfi” és „nő” meghatározásokkal, ha kissé elmélyül az agyfiziológiában, a hormonműködés tanulmányozásában, stb. Mert az elsődleges nemi jelleg, a másodlagos nemi jelleg, és a nemi szocializáció fejlődése, alakulása bizony eléggé messzire esik egymástól!

Mert, van olyan nő, aki első ránézésre tökéletesen nőies, ámbátor jellemében igencsak férfias, holott neveltetésében alapvetően lányosnak nevelték, ugyanígy a fiúknál is. Persze nagyban meghatározó az is, hogy pl. egy gyermek hányadikként születik a testvérei közé! („Család, Otthon, Háztartás”, 390-392.o.!; a Földművelésügyi Minisztérium adatta ki, és az 1997/98-as tanévtől ajánlott irodalomként és alternatív tankönyvként használatos.) A dolog eléggé bonyolult, áttekintést, érzéket, ráérzést szerezhet valaki a témában, de ez maximum ahhoz segíti hozzá, hogy a szélsőségeket megértse, de rájön, hogy bizonyos dolgokba túl nagy befolyása nem lehet, csak abban, amire elegendő időt szán. Tkp a gyereknevelés erről szólna. Ha a nevelés látszólag jól halad, az ember büszkén dicsekszik, hogy „Hát igen, a gének, ugye!”; ha azonban a gyerek neveltsége kicsúszik az ember keze közül, akkor persze rögtön valami külső ok az okozója, de se szeri-se száma a lehetséges ok-kereséseknek. Mindenki olyan indokot talál a negatív jellemvonásokra a gyermekében, amilyen neki jól esik - persze, a nekünk, esetleg mások által dicsért vonásokkal mi is büszkélkedünk.

Folyt. köv.

/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentesi, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./

A NŐ ÍRTA:

„Brain legutóbbi érvelése alapján, mely igencsak megnevettetett, nem gondolnám, hogy érdemi választ fogsz kapni tőle. (…) ”Minden negatív tettet, a család, és a nők miatt követ el a férfi, és ezt el is hiszi, komoly fickó nem lehet!”

A FÉRFI ÍRTA:

(...) én nem általánosítottam, mint te, hanem felhívtam a figyelmet más okokra is, ami a konfliktusokat okozzák, mint ami az általános közvélekedés. A fejtegetéseim arra irányulnak, ha észrevetted, hogy a kérdés sokkal bonyolultabb, mint hogy egyszerű közhelyekkel, feminista logikával el lehetne intézni, meg lehetne érteni, és ha megnézzük a másik oldalt is, akkor bizony ott is érdekes összefüggéseket lehet találni. Hovatovább pedig, a fejtegetéseim a te általad állítottakra vonatkoznak, és ami az eszembe jutott róluk.


A NŐ ÍRTA:

„Épp meg akartam pedig invitálni egy kávéra, s mindezt azért, hogy a szemem közé mondhassa, kérdésemre a választ: miért derül ki LAKVA oly gyorsan a valódi énje a fickónak, akinek esze ágában sincs családját eltartani, még magát sem tudja, ??”


A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN – No.17.

Ez valóban jó kérdés, de a másik oldalról is szemlélhetnénk:
MIÉRT VÁLTOZNAK HIRTELEN A NŐK ELVÁRÁSAI A FÉRFIAKKAL KAPCSOLATBAN, AMIT ÖSSZEKÖLTÖZNEK?

Másik dolog: mit értesz ELTARTÁS alatt? Mert sokszor ez sem egyértelmű, hogy egy klasszikus BS-t idézzek:

„Sok házasságban a feleség konyhai/háztartási robotgéppé vagy pénznyelővé válik, a férj pedig hatékony pénzkereső eunuch-há; némely (szerencsés) esetben csak otthon.”

Sok feleség azt tartja eltartásnak, ha a férfi elegendő pénzt keres ahhoz, hogy a kívánságai teljesülhessek – és általában az ötletszegény, szegényesebb intellektusú háztársak szokták új lakás, nagyobb lakás, nagyobb kocsi, külföldi nyaralás felé ösztönözni a férjeket – akikről szintén nem mondható el a túlbuzgó intellektus, amikor hagyják magukat ebbe belehajszolni. A férj szokásos egyetlen mentsvára vagy a baráti kör, vagy a munka, amit esetleg szeret csinálni, vagy az a hasznos hobbi, aminek otthon is hasznát veszik. Gondolom jól ismerősen csengenek a „Ezt sem vagy képes megtenni értem?”, vagy a klasszikus „Hát nem szeretsz?” megoldások, amivel remekül lehet a férjeket irányítani, aki érzelmi analfabéták – nem csoda: arra neveli őket a társadalom, hogy hatékony, sikeres munkások legyenek, de sem az apaságra, sem az intim kapcsolatokra javarészt semmilyen felkészítést nem kapnak.

Szóval a család eltartása manapság inkább annak az egzisztenciának a fenntartását jelenti, amit a nők, igaz, a családra, gyerekekre hivatkozva követelnek meg a férjeiktől, ahonnan azonban a gyerekek manapság elég hamar kiröppennek. És amikor erre ösztökélik a feleségek a férfit… szinte természetes, hogy a nő biztosítja az otthoni zavartalanságot.

No de!

Sok nő a karriert is követeli magának, így persze, hogy ők is túlvállalják magukat – innen megint csak ördögi körbe kerültünk: nem tudja az „otthon melegét” biztosítani, sem a gyerekeket megfelelően nevelni (ezt az iskolára hagyja, úgyis ott van a legtöbbet a gyerek), de mivel a legtöbb nő bőszen hangoztatja, hogy „ők bezzeg tudnak egyszerre több dologra figyelni” (az emberi agy mindkét nemben egyszerre csak egy dologra képes figyelni koncentráltan!) így, mivel kénytelenek több szerepet is felvállalni, így azt hiszik, képesek is rá maradéktalanul. „A férfinek csak egy dologra kell, így ő meg teljesítse a kötelességét!” – mondják ők!

Itt, azt hiszem, nem létezik jó megoldás – talán kissé őszintébbnek kellene lennünk a saját elvárásainkat illetően, és nem manipulatív stratégiákkal bevonulni egy kapcsolatba, azzal a szándékkal, hogy „majd a saját igényeimnek megfelelően formálom”. A nők vállalják a háztartás fenntartójának szerepét, vagyis a férfi kényelemből rájuk hagyatkozik, és egy idő után már azt hiszi nem képes önmagát eltartani – valljuk csak be, éppen amiatt, mert ezt azért elég sokszor vágják a nők a férjeik fejéhez. Mert nem igaz, hogy a férfi nem képes önmagát eltartani – mert itt egy jól ismert manipuláció, a kettős definíció módszere jelentkezik – itt már háztartási teendőkre vonatkozik, vagyis mosás, főzés, takarítás.

Nos, nem egy férfi van, aki egymagában vígan elvan ezek mellett, a mai háztartási segédeszközökkel – a mai nők sem szakadnak bele a háztartási munkába, éppen csak az igényei(n)k (amiket azért javarészt a reklámok plántáltak belénk) nőttek a csillagos égig, és aminek részbeni következménye az, hogy az agyonfertőtlenített életkörülmények között úgy terjed az allergia (amit úgy is nevezhetnénk, hogy „alacsony IQ-jú immunrendszer”/BS/), mint annak idején a pestis.

Konklúzió gyanánt talán azt állapíthatjuk meg – hogy…

„HA ÁLLANDÓAN AZT SZAJKÓZZUK VALAKI FÜLÉBE, HOGY VALAMIRE NEM KÉPES, AKKOR AZT FOGJUK HINNI, HOGY AZ VALÓBAN NEM KÉPES RÁ – FÜGGETLENÜL ATTÓL, HOGY EZ ÍGY VAN-E VAGY SEM.” (BS)


Folyt. köv.

/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentesi, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./

***

A NŐ ÍRTA:

”Ne is törődj azzal hogy kissé fárasztó a stílusod, szeretek olvasni, de........szóval,......ha mást is ily hosszan teszel nos akkor..... De azt olvastam valahol a Te módszered, tulajdonképp egy KOMPENZÁCIÓ. Vagyis túlfejleszted a magyarázkodást, mert, ......hogy is írjam ....a férfias szerep "málenkij málcsik" sérelmei okán.”

A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.16.

A KOMPENZÁCIÓ szerintem egyértelmű – nem a saját méreteimet próbálom ellensúlyozni (ez nem tárgya a témának), hanem azoknak a közhelyeknek, egyéni véleményből összerakott előítélet halmazt, amit ugyan személyes levél formában közöltél, de mégis a nagyérdemű előtt – így talán nem kellene csodálkoznod azon, hogy az éppen kritizált fél is szót kaphat.

Mindazonáltal csodálkozom, hogy többen nem szóltak bele! A téma érdekes, és nincs annál élvezetesebb és érdekesebb, felrázóbb, ha előítéletes emberekkel tárgyal meg az ember valamit. :) Jut eszembe – a „málenkij málcsik”, értsd „kisfiú”-t, honnan vetted?
Persze sok nő van úgy, hogy a férfinek, ha valami hobbija van, akkor azt csak azért műveli, hogy a szexuális energiáit szublimálja (ez a pszichoanalitikából van!): ehhez kell némi intelligencia és kreativitás. Mert ha nincs, és azt követelik a nők, hogy szeressék a nőt úgy, ahogyan ők akarják, nos akkor ott kötünk ki, mint az említett eset is – ha a fiaink nem szednek össze elég intelligenciát, meg hasonlókat, akkor a szexet fogják az indulataik kiélése terepének tekinteni. Micsoda üdítő kreativitás még a boksz is, meg a foci, ha a nemi erőszakhoz vagy a családon belüli erőszakhoz viszonyítjuk, nem igaz, hölgyeim? Pláne úgy, hogy itt a férfiak egymást püfölik!

De!

Női sajátosság, hogy ők „teljesen akarják birtokolni a férfit” – aminek „sajnos” megvan a biológiai alapja. Merthogy, a nők alapvetően az utódgondozással kell, hogy produktív éveiket eltöltsék. Ne tessék félreérteni – természetes körülmények között a hím és a nőstény közös élete ezért jött létre! A nők biológiailag is erre vannak beállítódva – többek között azért is van ez, mert az idejük nagy részében az utódokkal vannak elfoglalva, helyhez kötötten (most a vízi élőlényekkel, mint cetek, stb. ne foglalkozzunk!), így velük kell szoros kötelékben élniük. És ők ezt akarják. A gubanc akkor kezdődik, amikor ezeket az ösztönöket (drive-okat) a társadalmi formák miatt elsősorban a szexuális partnerünkre visszük át: a férfiaknál ez abban a formában természetes, hogy a közösségben élő emlősök (elsősorban a csúcsragadozók /az ember a legcsúcsabb!/) háremtartó hímekből, a háremből és alárendelt hímekből áll (meg a kicsinyekből persze). A hímeknél a sokszoros szaporodás és megtermékenyítés a genetikai változatosságot volt hivatott szolgálni, ami nagyon hasznos a mostoha természeti körülmények közepette, ahol az utódok halandósága általában tetemes!

Ebből a szempontból ezt gyökerestül felforgatja a civilizáció és az egyre nagyobb közösségek kialakulása – ami az evolúció szemszögéből szinte egy szempillantás alatt jött létre. Biológiai alapjain közvetlenül 99%-ban a szavannai kiscsoportos kommunákban alakult, míg 1%-nyi az az idő, amit eddig modernek mondható feltételek között léteztünk. Sajnálatos módon, az evolúciós alapjaink messze meghatározóbbak, mint az „erkölcsnek” nevezett, időnként eléggé röhejes szabályrendszereink. És akkor ott van még a patriarchikus rendszer monogámiája is – ez aztán végképp betett a férfinek!

A közigazgatási és a társadalmi intézmények elsöprő felügyeleti rendszerei szinte utópisztikus méretű ellenőrzést gyakorolnak az emberek fölött. De éppen ezért meg is fizetjük ennek az árát. Az ipari forradalmat követően már a nők is felszabadultak az eredeti biológiai funkciójuk gyakorlása alól – aminek éppen most isszuk a levét, ebben a multidemokratikus káoszban! Ilyen körülmények között sajnos nem csoda, ha bekövetkeznek ilyen rémtettek, mint a magyarcsanádi eset – ahol a legszigorúbban kell eljárni, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, (ami viszont így fog történi!), hogy nem előítéletesként fellépve kell lecsapni a férfiakra, hanem azon kell elgondolkodni, hogy vajon mi vezethetett ide. A bosszú nem old meg semmit, az olyan, mint egy korty ital, vagy jól leinni magunkat – ideiglenes módszer, amivel félretesszük a problémát, de nem oldjuk meg.

Megkockáztatom, hogy valószínűleg az előítéletek kanyargós láncolata vezetett eddig az esetig – mindkét részről – vagyis ezután mind a férfiakra, míg fiatalok, mind a nőkre, míg lányok, oda kell figyelni. … No tessék, már nekem is szöget ütött a fejemben az eset és be be ugrik. Valószínűleg azok miatt az indulatok miatt, amit az általa kiváltott előítéletek és vélemények előhoztak.

Fontos szempont, hogy még az ilyen eseteket is tudni kell külön esetként kezelni, és nem rögtön általánosítva ráhúzni mindenkire, aki hasonló valamiben. Persze, kedves vitapartnerem szerint én ugyanúgy előítéletes vagyok – a véleményem, és elgondolásaim, tapasztalataim azonban nem akadályoznak meg abban, hogy azért az embereket külön személyekként, és nem címkével ellátott tárgyként kezeljem.

Folyt.köv.

Igen, igen: ez egy vita a NEM-ek közöt! "Az, hogy egy férfinek sok pénze van, ugyanúgy nem mond semmit a jelleméről, mint ahogyan a nőéről sem mond semmit az, hogy szép és vonzó."-Brain Storming,2005

/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentesi, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./

***

A NŐ ÍRTA:

„A legszebb, az erotikus, udvarló férfi, aki teszi a szépet, védelmezi a nőt, ez olyan biztonságérzetet ad! Kár hogy ideiglenes! egy-két év, aztán, ..... már a gyerek sem fontos egy idő után.”


A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.15.

A korábban említett szuperlatívuszokban és abszolútumokban való gondolkodásnak ez igazán szép példája:
„A legszebb, legerotikusabb, udvarló aki (ugye!) teszi a szépet (vagyis vagy dicséri és rajong, vagy ha nem, legalábbis csak a nő legelőnyösebb vonásait hangoztatja, vagy ha ilyet nehéz találni, akkor az előnyteleneket állítja be előnyösként), védelmezi a nőt (=erősebb nála, sőt a lehetséges ellenségeknél is erősebb, hatalmasabb) …”
ez valóban biztonságérzetet ad. Ezt már a legelején említettem. De tegyük hozzá, hogy ezek valójában egyszerű igények, hiszen a LEG-eket könnyű akarni. Nehezebb megtalálni azt, aki NEKÜNK VALÓ (!!) – mert valójában ez vall az ún. józan gondolkodásra, az önismeretre, a kiegyensúlyozott elvárásokra, stb. Aki csak a LEG-ekkel éri be, annak soha semmi nem lesz elég jó, és ha bele is megy egy kapcsolatba, folyamatosan elégedetlen lesz. Itt a másik gubanc és csavar, amit sokan nem vesznek észre – aki a LEG-eket akarja csak, az önmagáról is LEG-ként gondolkodik, mert ugye „hasonló hasonlónak örül”, meg „mindenki magából indul ki”. Nem is TÁRS-at keres az ilyen ember, hanem valamiféle önbizalompótlékot, hiszen, ahogy olvashattunk is: „ez olyan biztonságérzetet ad”.

Az IDEIGLENESSÉG – nos, ez megint problémás. A nő hajlamos, és hajlandó mindenféle felsőfokkal ellátni az éppen imádott férfit, de(!), az önbizalom- és önismeretpótló, saját értéket kívülről növelő törekvés hamar kifullad, ha kiderül, - és az ilyen ember számára igencsak hamar kiderül! – hogy a másik nem tökéletes, és nem olyan „leg-leg-leg”, mint a bódultan kábult szerelem, vagy (nevezzük inkább) fellángolásnak az idején látta, látni vélte. Mert a szerelem ilyen – valóban vakká tesz, olyan, mint a kábítószer. Olyan erőteljesen befolyásolja az észlelési struktúrát, mintha rózsaszín megvilágítású szobába toppannánk (már aki szereti a rózsaszínt): az együttműködési hajlam, mások világnézetének befogadására való hajlam, (és hasonlók) mind felerősödik, (lásd éjszakákon át tartó beszélgetések, ahol mindenki mondja a magáét, a másik egyetértően bólogat, sőt hangosan helyesel, még olyan dolgokkal kapcsolatban is, amit nem sokkal korábban még észre sem vett, és a kiábrándulás idején pedig bőszen a másik fejéhez vágja). Szóval a tomboló szerelem ezt teszi a szemünkkel a „szívünkkel” … maximálisan elfogadjuk a másikat – de ezt nem akaratlagosan tesszük, hanem ennek a biológiai törvénynek engedelmeskedve (ennek is megvan a maga oka, hogy ez miért van így!). És mivel nem akaratlagosan tesszük, amikor a hormonhatás szépen lassan kihuny… egyszerre csak a szerelem kábítószere nélkül szemléljük a másikat, és sokan valóban úgy eszmélnek egyszer csak fel, hogy „Uram isten, eddig vak voltam???”, meg „Hova tettem az eszem, amikor ilyen emberrel szóba álltam!”, stb.

De - hova is akartunk kilyukadni? Igen az IDEIGLENESSÉGNÉL! Szóval vitapartnerem szerint a férfiak csak ideiglenesen olyanok, amilyennek leírta őket – de ezzel mintha azt állítaná, hogy „ő maga azonban képes erre hosszú távon!”. Nos, ezt hívják kétszeres illúziónak, mivel mindkét fél a szerelem idején eléggé vakon imádhatja a másikat, míg a szerelem elmúltával mindketten csalódhatnak a másikban. DE! (A dolog azonban még ennél is zűrösebb!) Említettük, hogy a férfiak érzelmi téren nem jó kommunikátorok, de nem is erre nevelik őket (talán a sok csonkacsaládban, ahol az anya neveli a fiúgyermeket, lehet, hogy erősödik ez a tendencia) – nem tudnak ezzel mit kezdeni: őket arra nevelték, hogy amit elkezdtek, azt lehetőleg fejezzék be (lásd. a „szőke nő kultusz” ellenpéldáját, a papucsférjet!), vagyis teszik, amit elvárnak tőlük (a többségükre ez jellemző, mert bizony elenyésző azoknak a száma, akik jószántukból, saját akaratukból mennének háborúzni!). Vagyis a férfiak többsége (visszatérve az UNIVERZÁLIS SZERSZÁM szerepére) azt teszi, amit mondanak neki (lásd Michael Douglas (szerintem) legjobb filmszerepét, a fenomenális „Összeomlás”-ban!). Ez azt jelenteni, hogy hagyják a lelkizést, elvonulnak a saját fajtájukhoz, vagy a munkájukba temetkeznek (a családon belüli erőszaktól most eltekintve, mert ez is gyakori vád, mert manapság ennek egyre kisebb a jelentősége – sokkal gyakoribb a gyermekeken való bosszúállás, még a házastárs miatti sérelem miatt is, hiszen itt is hatalmi erőviszonyokról szól a dolog, sajnos).

Az IDEIGLENESSÉGET tehát nem illő a férfiak szemére vetni, kizárólagosan legalábbis, hiszen ez a nőkre ugyanúgy jellemző. Gyakori, hogy a nők azzal tartják sakkban a férjeiket, hogy a legkisebb sérelmük miatt (még ha vélt is) válással fenyegetőznek, vagy elköltözéssel – a férjek sokszor nem is értik, mivel adhattak erre okot, és bőszen marasztalják, és mennek bele kompromisszumokba (érzelmi téren gyakran analfabéták, de a nők, ahelyett, hogy megosztanák velük az elképzeléseiket, ezt inkább kihasználják bennük, vagy ahogy az alacsony empatikus intellektusra is jellemző: azt várják el tőlük, hogy igenis érezzék jól magukat abban a dologban, amiben ő).

Ilyen helyzetben „EGY-KÉT ÉV” néha még sok is. De sok férfi még ahhoz sem ért, hogyan szakítson meg egy kényelmetlen kapcsolatot. A szerelem, ha csak a szerelmen, a másik vonzalmán múlik, a személyén, akkor bizony általában kevesebb, mint fél év alatt szertefoszlik. Igaz, amíg valamiféle közös cél lebeg a szemek előtt, pl. közös lakás, közös ház, gyerekszülés, stb., ez elfedheti az ellentéteket. De ahogy „lenyugodnak a kedélyek”, nincs már miért közösen harcolni – az ellentétek kezdenek felszínre jönni.

És a gyerek! Igen, a szokásos mentsvár, mert sokaknak ez az utolsó esélye arra, hogy megtartson valakit – mert a szülői, az utódgondozói ösztön legalább olyan erős, mint a szaporodási! És kérdem én – ki tud ezzel is tökéletesen visszaélni? Nos, a nő, az anya. És a másik kérdés: mi a helyzete annak a gyereknek, akinek a szülei nem szeretik egymást? A férfiak hamarabb rájönnek, vagy ahogy mondani szokás: kiábrándulnak a hamari szerelemből, mint a nők, de a nőkre is jellemző, hogy nem éppen nagy szeretetben nevelik fel azokat a gyerekeket, akiknek az apját nem szeretik. Képzeljük csak el annak a gyereknek a sorsát, aki azért születik, hogy a szülők kapcsolatát „helyre rázza” – és ez nem sikerül! Ilyen esetben elkerülhetetlen az érzelmi sérülés – akár a mostoha bánásmód, akár a túlkényeztetés miatt – és a dominósor elindul. De itt még nincs vége a negatívumoknak, mert egy érzelmileg sérült ember könnyűszerrel tesz tönkre egy kiegyensúlyozott embert is.

Mellesleg – a férfiak jól ismerik azt a jelenséget, (amit John Nahs is felállított a parti-társaságok legszebb nőivel kapcsolatban /Ajánlom az „Egy csodálatos elme” című filmjét, amiben ez szerepel, és amiért a főszereplő inkább megérdemelte volna az Oscar-t, mint a Gladiátorért/), miszerint senki sem akar a legszebbre hajtani, mert akkor vetélkednie kellene a többi férfivel, így azok hoppon maradnak (mármint a legszebb nők), és igaz ez a legszebb feleségekre is, akiknek a férjei nemigen lehetnek nyugodtak és biztosan a feleségük hűsége felöl – legfeljebb csak akkor, ha a illető szépség eléggé buta, az illető férj pedig eléggé gazdag. A legszebb férfiak pedig… nos, igazából a „szép” kifejezést inkább lealacsonyítónak érzem a férfiakkal kapcsolatban, mert ezzel azt mondjuk, hogy „férfiatlan”, „nőies” – de nem a nőket lealacsonyító értelemben. Inkább a „jóképű” lehet a helyes retorikai fordulat. No, de nem kell csodálkoznunk – a nők is magukból indulnak ki, „szépnek” a nőies vonásokat tartják a férfiakban is, következményeként annak, hogy nők, és persze a saját szépségükkel vannak a legtöbbet lefoglalva. Az igazán „szép fiúkat” a divatbemutatókon lehet látni, de azokra nemigen lehet mondani, hogy „férfiasak”.

Különben is – a szépségre alapozódó kapcsolatok csak addig tartanak, amíg ki nem lóg a smink és a jelmez alól az ember jelleme, mert bizony az mind a „cicamicáknál”, mint a „szép fiúknál” lutri, és ahogy lenni szokott: az intimebb kapcsolatokban szokott igazán megmutatkozni az ember igazi jelleme, főként a hatalomhoz való viszonya – mert sokan úgy érzik, hogy az intim kapcsolatban önmaguk lehetnek, legbenső önmaguk, még akkor is, ha a másiknak ártanak vele. Pedig ez tévedés! Talán nem csoda, hogy a cicamicák és a „szép fiúk” egyik kapcsolatból a másikba esnek, mivel ők az igazi szerencsejátékosok, csakhogy őket is igazából csak „beikszelik egy szelvényen”, és aztán pedig vagy bejön, vagy nem. Többnyire nem, mivel az ember sokszor van úgy, hogy ha a tengeren hajózik, vagy úszik, talán jobb nem is tudni, hogy mi rejtőzik alatta!

A bevezetőben felsorolt tulajdonságok mind felszínesek, és nem egy házasság van, amiben bizony ezek mind megvannak – mégis szenvednek benne a felek. - Ne csodálkozunk azon, ha egy ilyen felszínes elvárás-halmazt állító ember nem lát tisztán.

Folyt.köv.

Egy heves vita jelenetei arról, hogy a férfiak tényleg olyan „rosszak”-e, mint ahogyan egyes nők néha gondolják, vagy a nők rosszul gondolják, hogy a férfiak annyira rosszak lennének…

/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentesi, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./

***

A NŐ ÍRTA:

"Ne haragudj, ha bő voltam. Óvatos vagyok a férfiakkal, ők zárkózottak , titkolóznak,/rejtett szám a telcsijük/miközben elvárják nyitott könyv legyen a nő számukra! Szóval, tudnék mesélni! Érdekesek! Szeretnek háborúzni, betörni, garázdálkodni, zaklatni,.... persze ez az alja! Jogra járó ismerősöm sokat mesél a gyakszi' tárgyalásokról."

A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.14.

A férfiak akkor lesznek zárkózottak, és titkolózók, ha a nő éppen ezt követeli tőle, hogy nyitott könyv legyen. A patriarchizmus tombolása idején a nőket tulajdonként tartották nyilván, persze sok kultúrkörben nem, de pl. a római katolicizmus, de a legtöbb keresztény szektában is a nő a férfi szükségleteinek kielégítője. Nos, örvendeznünk kellene, hogy ez már nem így van. De, ahogy korábban is írtam, ez a változás túl gyorsan zajlott le, és a szerepek(!) teljesen összezavarodtak.

A férfiak érdekesek, mert sokkal több lehetőségük van az életben (így nevelik őket) mint a nőknek, érdekes módon ez igaz az irodalomra is: töredéke lelhető fel a női költők, írók, festők műveinek, pedig valószínűleg voltak. Mégis, az ismertebbek nemrég alkottak. Mondhatnánk, hogy hát igen, a férfiak még a művészetekben is egyeduralomra törtek – lehetne sorolni a diktátorokat, kegyetlen hódítókat, mind férfi volt, de ezeknek elenyésző a száma azokhoz képest, akik szebbé, jobbá tették az életet. Mert Semmelweitz, Szent-Györgyi, Leonardo, …. Mind férfi volt, de dobálózhatnánk napestig nevekkel, nem sok értelme van.

Mint említettem – a férfiak személyében a társadalom egy UNIVERZÁLIS MUNKAESZKÖZZEL rendelkezik, aki lemegy a bányába, napi 12 órázik, feltalál, gyógyít, lakóházat épít, stb. A nők követelhetnek jogot, de ezekkel kötelezettségeket is kellene kapniuk – amihez már nem fűlne a foguk. Azért kíváncsi lennék, hány nő helyeselné azt az elképzelést, hogy a férfiak felé csak az legyen a nő dolga, hogy „fáradhatatlanul szeresse” – azért szerintem ennyire ne becsüljük le a nőket!

Nos, ha a férfiakat a tárgyalási gyakorlatok alapján ítéli meg valaki, akkor reménykedjen, hogy a nőket a férfiak nem az országúti autózások közben, az út szélét figyelve ítéli meg.

Folyt. köv.

Egy heves vita jelenetei arról, hogy a férfiak tényleg olyan „rosszak”-e, mint ahogyan egyes nők néha gondolják, vagy a nők rosszul gondolják, hogy a férfiak annyira rosszak lennének…

/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentesi, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./

***

A NŐ ÍRTA:

„Sokszor gondoltam már, született-e vajon egyáltalán valaha is igazi férfi, mert mindegyikükben van valami jó, ezért összegyúrnám őket, és így lenne egyben sok jó tulajdonság, és akkor mi nők, végre kiteljesedhetnénk. Igazi nővé. Nem kellene EGYSZERRE bejárónő, dada, szakácsnő, titkárnő, ...stb...szerep, csak egyetlen egy:szeretni őket, fáradhatatlanul!”

A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.13.

Ebben a bekezdésben úgy tűnik, hogy ez is jellemző tünete lenne valamiféle szuperember elképzelés illúziójának – a férfi csak a tökéletes férfi, a többi csak valami korcs, nemde?! Aztán a végén meg az hogy, „csak szeretni őket fáradhatatlanul?”. Ez azt jelentené, hogy a házastársi teendők közül csak az lenne a nőnek a dolga, hogy szeresse a férfit? Nos, ez azt jelentené, hogy a nő már torkig van a házasságban vállalt feladataival. Vagy tévedek?

Ha valaki egy tökéletes partnerre vágyik, ez sokszor azért van, mert magához illő partnert keresve nem éri be csak „egyben sok jó tulajdonsággal”. Remek példa ez arra, hogy „AZ EMBERI AGY CSAK SZUPERLATIVUSZOKBAN ÉS ABSZOLUTUMOKBAN KÉPES GONDOLKODNI” (BS) A szerepekről pedig javasolnék egy jó anyagot, Eric Bern-től, aki „Emberi Játszmák” címmel dolgozta ki az emberi kapcsolatok játékelméleti felfogását – tanulságos írás, és sajnálatosan igaza van. Az emberi társadalom nem állhatna fenn, ha nem vállalnánk a ránk rótt szerepeket – nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem élnének ezzel lépten-nyomon vissza, általában azok, akikkel nem vagyunk túl bensőséges kapcsolatban – és ezzel megint csak visszakanyarodtunk ahhoz az alapképlethez, hogy

AZÓTA VANNAK EGYRE NAGYOBB PROBLÉMÁINK, AMIÓTA FELRÚGTUK A ZÁRT KISKÖZÖSSÉGI LÉTFORMÁT.

Oda pedig már nem vezet vissza út! Ma már nem lehet általános recepteket hangoztatni, csak egyéni tapasztalatokon alapuló elképzeléseket, ami az illetőnek megfelelhet, de a többségnek már nem feltétlenül Tény azonban az, hogy pl. (érdek nélküli) közös tevékenység (=hobbi) nélkül nincs hosszú távú kapcsolat. Nos, itt a szomorú oldala a tökéletes kapcsolatoknak – nem a másik a lényeg, nem a másik személye, nem a másik egyénisége, hanem (tessék megkapaszkodni!!!) AZ, AMIT VELE EGYÜTT LEHET CSINÁLNI! Erről pedig Paul Hauck: „Féltékenység” c. könyve értekezik bővebben, és kijózanítóan. Ő így fogalmazott: „(…) nem közvetlenül a másik embert szeretjük, hanem azt, amit tesz értünk és nekünk. A cselekedeteiért szeretjük, nem őt magát.” (70.o.)

Szóval a „férfi fáradhatatlan szeretetéhez” az kell, hogy a férfivel együtt kell csinálni valamit – ha az ember fantáziája csak a szexig jut el, az eléggé szegényes intellektusra utal. A testiség lehet bármilyen közös tevékenység: akár házimunka is, de lehet séta, stb. Ugye, hogy ez megy még az elején a nőknek, lányoknak is? Mennyien kísérgetik meccsre, versenyre, ide-oda a szerelmüket, aztán szépen elkopik a dolog. A férfiak se normálisak, hogy beveszik azt az elején, hogy a nőket igenis érdekli az, ami őket… de sajnos a hormonális hatások erre tendálják mindkét fél agyát, de ebbe a holisztikusan fantasztikus állapotba csak rövidtávon marad az agy – itt mindkét félre jellemző a hullámzás, vagyis az ilyen forró érzelmek gyorsan kihűlnek. ÉS MINÉL ÉRZELMESEBB TÍPUS VALAKI, ANNÁL GYORSABBAN!

A következő rossz hír – csak az okos nők teljesedhetnek ki. Hát csodálkozunk azon, hogy ennyi nő inkább szinglisedik, semmint megpróbáljon más szerepekben sikeres lenni, amikről otthon semmi pozitívat nem látott? Az igazán okos nő nem hagyja a saját ambícióit – legyen az munka, vagy akár család, merthogy igyekszik azt tenni, ami jó neki, ösztöne szerint. Minél érzelmesebb valaki, annál könnyebben térül el „józan” megfontolásaitól. A férfiakat arra neveljük, hogy legyenek törekvők, céltudatosak, stb., aztán ott a munka, ami megint csak sokat alakít az emberen – (én ugyan szerettem és szeretem a munkámat, de miatta teljesen szétzilálódott a baráti köröm. Az utóbbi időben hormonzavaros tiniket kellett megtanulnom kordában tartani – ez is sokat alakított rajtam…. De sajnos én nem tehetem meg azt, hogy fogom magam, gyereket szülök, és pár évre visszavonulok a „közügyektől”.) A férfi lételeme a munka, ezt el kellene már ismernünk, és azt is, hogy csupán pénzért dolgozni nem ad túl nagy megelégedést, hobbi is kell mellé – szokták is mondani a nők: „a férj hobbi nélkül veszedelmes háziúr”. Ez sajnos így van. Sok nő esik abba a hibába, hogy a keresetet tartja a férfi egyetlen értékmérőjének – nos, ezekről a házasságokról is meg lehet állapítani, miért vannak. Pedig sokszor a kapcsolatok elején inkább azt kellene megnézni, hogy mi a jövendőbeli hobbija, nem pedig az, hogy mi a munkája – azzal kapcsolatban az lehet a lényeg, hogy azt szereti-e csinálni.

E bekezdés végén tehát csak annyit – igenis születik olyan férfi, amilyenre te gondolsz, de azokat is az anyjuk neveli fel, akinek az apját is annak az anyja nevelte, és így tovább. Ha ez megint vádaskodásnak tűnne, tedd fel magadnak a kérdést, hogy akkor kinek kellett volna nevelnie őket?

Folyt. köv.

Egy heves vita jelenetei arról, hogy a férfiak tényleg olyan „rosszak”-e, mint ahogyan egyes nők néha gondolják, vagy a nők gondolják-e rosszul, hogy a férfiak annyira rosszak lennének…

Kép forrása: http://jokeyomama.com/wp-content/uploads/2011/02/Fat-Women-53

/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentes i, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./


***

A NŐ ÍRTA:

„SZIA BRAIN!
Ne is törődj azzal hogy kissé fárasztó a stílusod, szeretek olvasni, de........szóval,......ha mást is ily hosszan teszel nos akkor.....
De azt olvastam valahol a Te módszered, tulajdonképp egy KOMPENZÁCIÓ. Vagyis túlfejleszted a magyarázkodást, mert, ......hogy is írjam ....a férfias szerep "málenkij málcsik" sérelmei okán.
Lenne hozzád kérdésem: HISZ OLY OKOS VAGY, szeretném tudni, /mert én oly butus vagyok/,
1, A diktátorok miért hordtak az alsójukban újjnyi hosszúkás szervet, miért nem "vágott szilvát"?,
2, A fegyveres rablók, betörők, maffiózók, miért nem rendelkeznek anyaméh nevű szervvel?
3, A pedofilok, vagy nukleáris rakétákat telepítők miért nem hölgyek?
4,Női sumo van???? „


A FÉRFI ÍRTA:

1, „A diktátorok miért hordtak az alsójukban újjnyi hosszúkás szervet, miért nem "vágott szilvát"?”

A diktátorokat miért bálványozzák a nők annyira? Ha a neveltetéstől függ egy fiúgyermek jelleme, akkor milyen neveltetése lehetett egy diktátornak? Nem lehet, hogy éppen az anyjától kapta ezt a beállítódottságot? Másik dolog – a nők előszeretettel hangoztatják, hogy „minden sikeres férfi mögött egy nő áll!” Diktátornak lenni az egyik legnagyobb siker bárki számára, mert ekkor isteni nagyság és hatalom a jutalom. Nos, ez esetben te ezt hogy látod?


2, „A fegyveres rablók, betörők, maffiózók, miért nem rendelkeznek anyaméh nevű szervvel?”

Az anyagi jellegű bűnözés indítóokait nézve sokszor éppen a család fenntartása, a szűk kapcsolati kör anyagi „jóléte” szokott a háttérben állni – a fegyveres rablók, a betörők többsége éppen az „érzelmes”, „szívével látó” férfiak közül kerül ki, akikből hiányzik a FÉRFIAS kitartás a huzamosabb munkára. Egyfajta férfi hisztinek is felfogható a bűnözés. Nem beszélve arról, hogy ezek a pénzek a legtöbbször merrefelé kötnek ki? Nőknél, és olyan dolgok megvásárlásánál, amivel imponálni lehet a nőknek! A maffia pedig nem véletlenül kapta a „család” nevet – akármennyire is paradox – a maffia eredeti funkciója éppen a családi kör mindenáron való védelmezése volt, a családi megélhetést biztosító üzleté, stb. Ajánlom figyelmedbe a „Keresztapa”-sorozatot, erről szól! Ha ilyen szemmel nézed, érdekes dolgokat tudsz meg róla. Nem árt a bűnügyi filmeket, történeteket sem olyan szemmel nézni, hogy a férfiak tetteiben mennyire játszottak szerepet olyan momentumok, amik nőkhöz köthetők.
(Érdekes módon pl. Swarzennegger egyik legnagyobb filmjét, a valaha készült egyik legjobb akciófilmet mennyire félreértették: ott Swarz-i éppen hogy a lánya megmentésért rombol, hogy visszakaphassa és megmenthesse, és hogy „nyugodtan élhessenek” – de sehol sem az hősies apa önfeláldozása miatt emlegették a filmet!)


3, „A pedofilok, vagy nukleáris rakétákat telepítők miért nem hölgyek?”

Talán nem kellett volna összetenni ezt a két kategóriát, mert hogy nem sok közük van egymáshoz! A pedofilia egyértelműen a kora gyerekkorhoz köthető trauma miatt alakul ki – már csak azért is van így, merthogy maguk a pedofilok sem tudják elmondani az indokaikat, mivel még nemigen voltak tudatosak akkoriban. A pedofilia egyébként arra irányuló perverzió, ami által korlátlan hatalommal rendelkezünk valaki felett – mondhatni hatalmi kérdés, nem szexuális (mint a szexuális zaklatások többsége, lásd. a „Zaklatás” c. filmben is, ott el is hangzik ez a kijelentés). A pedofilia másrészt opcionális – az elkövető (nevezzük így) nem pedofilnak születik, hanem szituatív módon használ ki egy adandó alkalmat, és a keletkező öröm fixálódik nála arra a „kielégülési módra” – az az illúziója támad, hogy csak ilyen módon jut valamiféle örömhöz, és ezért kezdi el keresni a további lehetőségeket.
A kérdésedre visszatérve azonban – azért nem hölgyek, mert a férfiak, úgy mondják: halálukig nemzőképesek maradnak, bár én inkább úgy mondanám, hogy az impotencia kialakulásáig (ami, megjegyzem, megint csak a hölgyektől függ elsősorban!), vagyis 40-50 éves kor után is aktívan képesek szexualitásra, és sokszor éppen az a baj, hogy ezek az „idősebb” tömegek nem találnak maguknak „normális” partnert, a felnőtt korba lépő lányoknak már általában van annyi eszük, hogy ne dőljenek be nekik, a tizenéves koruk kezdetén lévő lányok azonban még erősen naivak, ők a koruknál fogva nem nagyon látnak szexuális indítékokat az ilyen cukros bácsik „akcióiban”. Persze sajnos a dolog itt nem áll le, mert a perverziók még fokozhatók – majd erről még szó lesz a neveltetés kapcsán!

A rakétatelepítőket azonban nem értem! Nos, valószínűleg nem hölgyek, de az is valószínű, hogy nem a saját szórakoztatásuk miatt teszik ezt, hanem pl. a családjuk megélhetését biztosítják a munkájukkal, ahol ugyebár hölgyek is szerepelnek feleségként. Mellesleg a rakétatechnikában dolgozókat sokszor nagyon jól megfizetik, másik dolog pedig az, hogy a rakétatelepítés sokkal szerteágazóbb dolog – elsősorban építészmunka, a rakétatechnika sem csak katonai célokat szolgál. … Miért gondolod, hogy aki 1 töredékében részt vesz az ilyen munkában az egyet is ért a gyakorlati végcélokkal? Mellesleg a globális leszerelési tárgyalásokon nemigen láttam nőket!

De itt úgy érzem, hogy a katonaság is meg lett szólítva, és azok is, akik katonák voltak. Ha 30 elmúltál, akkor jól emlékszel ara, hogy a férfiismerőseid milyen kedvvel vonultak be, „önként”, mert megkapták a behívóikat. Én is voltam katona, utáltam minden percét, de sajnos meg kell mondjam: úgy érzem szükséges tapasztalat volt, úgy értem nem haszontalan, bár szívesebben hagytam volna ki!
Említetted, hogy a férfiak szeretnek háborúzni – nos ez tévedés: vetélkedni, azt szeretnek, de háborúzni, azt nem! Ajánlanám figyelmedbe a több Oscar-t is nyert Mel Gibson filmet, a „Rettenthetetlen”-t. Ott pedig azt a jelenetet, amikor a parasztok beszélgetnek a csatamezőn a csata előtt. És azt is, amikor Bruce herceg előadja apjának, hogy a parasztok csak azért mennek az oldalán harcolni, mert ha nem teszik, akkor attól félnek, hogy ő elzavarja őket a földjéről, és éhkoppon marad a családjuk. Nem, a férfiak nem szeretnek csatázni, bár a politikusok szeretnek háborúsdit játszani – más életével. De egyébként azok is az érzelmes, szívükkel látók közül kerülnek ki. Kevesen tudják, hogy mennyire kevésen múlott, hogy Adolf Hitler életben maradt a születését követően (egy megdöbbentő játékfilm is készült róla: mindenki az erdő széli kis faházban vajúdó nőért és a gyermekéért aggódott, hogy a fagyos hóviharban éjszaka vajon odaér-e az orvos, és az utolsó rövid dialógusban derült ki, hogy bizony Adolf Hitlerke születését mutatták be) – és valószínűleg emiatt erősen el lett kényeztetve. Mert ki tagadná meg az odaadó rajongást egy csodával határos módon életben maradt gyermekért! (mellesleg talán Goethe is hasonlóan, ha jól emlékszem eleve hullán született, és talán Bach életben maradásáért sem adtak az orvosok egy lyukas garast sem!)


4,”Női sumo van?”

A sumo meg eleve rossz példa – kevés olyan küzdősport van, ahol a művészi rituálé, a hagyományok szigorú betartása még mindig élne. A sumósok híresek a költészetben való jártasságukról, és remélhetőleg nem kihalófélben lévő képviselői annak a meghitt magasztosságnak, amit a harc, mint művészet (tehát a megmérettetés, és nem a másik elpusztítása a cél!) jelent. A sumó egyébiránt közel áll a jógához, és pont ők azok, akik még tartják magukat ahhoz az alapelvhez, hogy a ringben mérjék össze erejüket, és a hétköznapi megítélésükben a jellemüknek szóló tisztelet, és ne pedig a félelem domináljon.
Másik dolog – női sumó valószínűleg azért nincs, mert éppen ellenkezik az sumo egyik alapelvével, ami a másiknak való sérülés okozásának elkerülése. A technikák között alaptechnika a mellkas felé irányuló erőteljes támadás (az egyensúly kibillentése végett), és ugye nőknél ez az egyik leginkább sebezhető terület!


Nos, remélem, úgy érzed okosabb lettél!

Folyt.köv.!

Egy heves vita jelenetei arról, hogy a férfiak tényleg olyan „rosszak”-e, mint ahogyan egyes nők néha gondolják, vagy a nők gondolják-e rosszul, hogy a férfiak annyira rosszak lennének…

Kép forrása: http://poloteria.hu/images/A%20mindennapi%20domina_Duke_White.jpg

/A vita sok pontját szakirodalmi tények támasztják alá: Pl. David P. Barash: Szociobiológia és viselkedés, Hollandia, 1977; magyar kiadás: Natura, Gervai Judit, 1980. – Anne Moir-David Jessel: Agyszex – Női agy, Férfi ész?, Anglia, 1989; magyar kiadás: Gondolat, Vitray Tamásné, Bp., 1992; - Richard Dawkins: A vak órásmester – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, 1986; magyar kiadás: Akadémiai Kiadó-Mezőgazda Kiadó; Síklaki-Simó-Szentes i, 1994; - Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Oxford, 1985; magyar kiadás: Gondolat, László János, Bp., 1989./

*****

A NŐ ÍRTA:
"A nő, mivel érzelmesebb, a szívével "lát", s sokszor ez a veszte!"


A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.10.

Vissza kellett térnem ehhez a kijelentéshez, mert eszembe jutott még valami:
Úgy gondolom inkább annak lesz veszte, aki egy érzelmes nő mellé kerül, és talán ez is az oka, hogy vezető beosztást nemigen szoktak, csak férfias beállítódottságú nőkre bízni, akikre nem jellemző a kedélyhullámzás, mint általában a nőkre.

***

A NŐ ÍRTA:
"Meggyőződésem, hogy sokat számít a jellemben, a szokásokban, a reagálásokban a NEVELTETÉS!hogy mit hoz otthonról a srác.Ehez jöhet a tesztoszteron, az önzőség, az áldozathozatal-hiány, az empátia-hiány,....stb..... - Megfigyelhető már kisfiú korban! 8, 9, éves fiam már önző! Iszonyú sok türelem, és beszélgetés kell MOST!... hogy később ne szidjon a menyem."


A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.11.

Nos, igazad van, némi pontosítással: a jellemben, a szokásokban, reagálásokban nemcsak hogy sokat számít, hanem a legfontosabb a neveltetés! És hogy „mit hoz otthonról a srác” – erre vonatkozott a diktátorokkal kapcsolatos válaszom. A férfiak ma javarészt olyanok, amilyenekké a nők teszik őket. A férfias jellemzőkkel kapcsolatban a tesztoszteron felemlítése az egyedüli jogos tétel, mivel a többi jellemvonás azért mindkét nemre bőven jellemzők. Mert az önzőség, az áldozathozás hiánya, az empátia hiány bőségesen szerepel a nemek közötti vitákban, mindkét részről, és jogosan! De ezek nem nemtől-függő hibák, hanem általános jellem problémák. Ezt így jellemzően és sarkosan a fiúkra vonatkoztatni hiba. Ha egy 8-9 éves fiúgyermek önző, az bizony neveltetési hiba, és ilyenkor már nem türelem, és nem beszélgetés kell, hanem következetes fegyelmezés, akarom mondani: kellett volna korábban! Az önzőség egyébként gyakorta a túlzott körülugrálás miatt alakul ki. Az önzőség az elkényeztetés jele. Ebből a szempontból talán nem azt kellene elsőként szem előtt tartani, hogy majd a ember menye mennyire fogja majd szidni.

Az önzőség hosszabb idő után kialakuló megszokás, mivel a gyerekek alaptermészete az önzés. A szülőnek egyik feladata, hogy ezt kinevelje a gyermekéből – az nem magától nevelődik bele, ellenkezőleg! (Az pedig, hogy a gyerekek későbbi házastársa mit mond majd a szülőkről, az attól is függ, hogy a gyerek egyáltalán az otthoni tapasztalatok alapján egyáltalán házasságban akar-e majd élni, és egyébként is, manapság évről-évre szélesedik a generációs szakadék, ami egyre inkább megnehezíti már a szülő-gyerek kapcsolat normális, pontosabban ideálisnak elképzelt formáját – ha létezik olyan!?)

***

A NŐ ÍRTA:
”Hidd el csak az időben metszett hajtásból lesz valami. Sajnos sok szülőtársam az utcára csapja gyerekeit, így nagyobb az esély a rossz társaságba keveredésnek, és megkövülhetnek a nemkívánatos beidegződések.”


A FÉRFI ÍRTA:

MEGJEGYZÉS A FÉRFIAK VÉDELMÉBEN - No.12.

Bizony-bizony, az „időben metszés” – az önzőségből 8-9 évesen azonban már nehéz „kinevelni” valakit! A nemkívánatos beidegződésekről azt írod, hogy az az utcára csapás esetén, rossz társaságba keveredéskor kövülhetnek meg. De honnan jönnek ezek a rossz beidegződések? Mert a fentiek alapján otthonról viszik a gyerekek az utcára, ahol a rossz társaságban hatványozódva, ahogy tinikhez szokás, - megjegyzem ez lányokra esetenként még inkább jellemző, tudvalevő ők gyorsabban érnek, és hamarabb átveszik a felnőtt hölgyek rossz szokásait! – inkább egymástól hajlandók tanulni, semmint a felnőttektől.

Saját tapasztalatom is az, hogy az iskola már nem látja el a nevelési feladatait /a tanárok között a példaképnek állítható ritka, mint a fehér holló/, és olybá tűnik, hogy a diákok inkább az otthonról hozott szokásaikat, tapasztalataikat osszák meg egymással, az iskolai munka valahogy az iskolán kívül reked. Vagyis az iskola legalább annyira melegágya a rossz szokások terjedésének, mint az utca!

Foylt.köv.